Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XIII mer und Dranger"-ek müveiben szórványosan előfordult, a „Ilaramjákban" egybegyűjtve és fokozva jelent meg. Azonban a legerőszakosabb a legtorzabb, sőt a legerkölcstelenebb, legdurvább is oly fokon jelenik itt meg, hogy az általuk keltett undor a genius csodálatának nagy engedményeket kénytelen tenni. Mert ebbe a sötéten forrongó chaoticus világba egy nagy szabású költői lélek öntötte bele legforróbb életerejét és egész lényegét, hogy annak szereplő alakjaival együtt szenvedve a titáni küzdelmet, velük együtt emésztődjék meg. Olyan megtévedése ez az emberi szellemnek, aminő csak nagy embereken eshetik meg, akiknek arra is meg van az erejük, hogy azt a tévedést később lerázhassák magukról. És hogy ez igy volt, arra nézve s egyszersmind a költő művészi tovább fejlődésére nézve zálogul szolgált e darabban az a finom technikai érzék, amely anélkül, hogy valaha színpadot látott volna, már fölismerte, hogy minek lehet drámai hatása s a tragoedia minden követelményének birtokában látszott lenni. A költőnek a drámára való hivatottsága már mindjárt abban jelentkezett, hogy a gondolatok gazdagsága a cselekmény gazdagságával volt egybekötve és minden művészeti botlások daczára is formailag tagolt, szorosan egybefüzött egészre törekedett. Goethe „Götz"-e és „Werther"-jenek megjelenése óta egyetlen mű sem gyakorolt akkora hatást, minta „Ilaramják", sőt ennek hatása, főleg az ifjúságra, még hatalmasabb volt. De bármily nagy volt a mű hatása, a költőre ez semmi haszonnal nem járt. A saját maga által eszközölt kiadás rosz üzletnek bizonyult. Annyi haszna mégis volt belőle, hogy a mannheimi szinház körében tudomást vettek róla, s előadatására bizonyos szükségesnek itélt változtatások feltétele mellett kilátást nyitottak Schiller számára. Az eszközlendő változtatásokra nézve csak nagy nehezen tudott költőnk egyezségre jutni báró Dalberg-gel, a mannheimi szinház intendánsával. Végre mégis elkészült Schiller a színpadi szöveggel s az előadás napjául 1872. január 13-ik napja tüzetett ki. Minthogy az ezredorvosnak arra még csak gondolnia sem lehetett, hogy „külföldi" utazásra (Mannheim már bajor terület volt) engedélyt nyerjen, egyik barátjával titokban kelt útra Mannheim felé. Az előadás vasárnapra esett, s a darab hosszú volta miatt már 5 órakor kezdődött. Költőnk szive hevesen doboghatott, midőn látta a hatalmas tódulatot, a melyet az ő zsengéje előidézett. Mert az egész környékből Ileidelberg-, Darmstadt-, Frankfurt-, Mainz-, Vorms- és Speierliől özönlött a közönség, hogy ezt a nagy hatásúnak ígérkező darabot a mannheimi szinház akkor hírneves müveszeinek előadásában láthassák. A „Ilaramják" hatása