Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XII megejtse. Törekvése sikerül. Az öreg Moorral elhiteti, hogy fia ellen közönséges büntettek miatt nyomozó levelet bocsátott ki a biróság, Károlylyal pedig, hogy atyja öt elátkozta és kitagadta. „Rcne und lceine Gnade !" — igy kiált föl Károly öccse levelének vétele után — „az atyai szeretet megaerává változott! Fogj tehát tüzet férfiúi higgadtság! vadulj el tigrissé szelid bárányka és minden izomrost feszüljön haragra és pusztításra!" Amint egyik társa a „haramják és gyilkosok" szót kiejtette, egyszerre leesett mintegy a hályog a szeméről. Az emberiességre, az atyai szeretetre appellált és hyéna fajzatot lát maga előtt „Nincs már nekem atyám, nincs-már szeretet bennem és vér és halál feledtessék el velem, hogy volt valaha valami kedves és drága is előttem!" A világ törvényét lábbal tiporja, tüzzel-vassal, pusztítással és öldökléssel akarja a maga törvényét a világra ráerőszakolni. Ez a tragoedia főgondolata,amelynek következményeit aztán a darab levonja. Ferencz ezalatt istentelenségének utján nem bír megállapodni, az eddigieknél még hajmeresztőbb gazságot követ el, megöli atyját, elevenen temetvén őt el Károly ellenben nem képes magában az emberi természetet elfojtani: szive hűségre és szeretetre emlékezteti; arra, a mit ő akarata ellenére eljátszott. Itt nincsen megoldás, nincs a jóvátételre lehetőség. „Jaj nekem" igy szól „jaj nekem balgatagnak, ki dőreségemben azt hittem, hogy a világot szörnytettek által szépíthetem meg s a törvényt törvénytelenség által juttathatom érvényre," „a megsértett rend áldozatot követel!" És eszébe jut, hogy ismer, „egy szegény ördögöt, aki napszámmal keresi kenyerét és 11 élő gyermeke van. Ezer Louis d'or-t tűztek ki jutalmul annak, aki a nagy haramját a törvény kezébe juttatja. Ennek az embernek sorsán lehet segíteni." Károly megadta magát a törvénynek; körötte minden megsemmisült, a gonoszúl gerjesztett tiiz hamvába dőlt. Ez a darab tartalma mogyoró-héjba szorítva. Ezen darabnak minden motívuma benne volt már a „Sturm und Drang" korszakban, részint mint nyersanyag, részint pedig már más darabokban feldolgozva. Ellenségeskedő testvéreket már Klinger és Leiseivitz is állítottak darabjaikban egymással szembe. De mig Gerstenberg, Klinger, Lenz és mások hősei a magok alanyiságát csak a polgári- és erkölcsi világrend egyes jelenségeivel állították szembe : addig a „Haramják" az egész világrendnek dobták o la a kihívó keztyüt s minden létezőnek kiirtásában látták az emberiség üdvét. Ezen küzdelembe a költő hősének pártján személyesen is beleelegyedik s a legnagyobb jogtalanságot, amit maga szenvedett vala, saját magára nézve joggá teszi, s borzasztó elvakultságában a bünt bűnnel akarja kiengesztelni. Mind az a túlzás, kalandosság, zabolátlanság, ami csak a korábbi „Stűr-