Református főgimnázium, Debrecen, 1888

I. Visszapillantás a gymnasium 1888—89-iki tanévi életére. A felvétel a szokott napokon végbemenvén általánosságban azt az eredményt mutatta, hogy az 1-ső osztályba sem helyből, sem vidékről nem jelentkeztek most oly nagy számmal, mint a közelebbi években, a párhuzamos osztályok határozottan a 4 alsó osztályban mutatkoztak szükségeseknek, végre 3 osztályban, u. m. 5, 6 és 8-ik osztályokban egy-két tanulóval meghaladta a 60-at a beirottak száma, mely ingatag többlet nem érezteti a párhuzamos osztályok szükségét e helyeken. A tanítás az összes kollégiumi tanuló ifjúság együtt tartott, segítséget kérő istenitisztelete után megkezdetett s folyt 13 rendes tanár, 3 segédtanár közreműködésével ugy, hogy a rendes tanárok közül többen a kötelezettnél több tanóra válalásával és betöltésével — külön dijazás mellett — tették nélkülözhetővé a több rendes tanár beállítását, mit ez időszerűit az intézet pénzügyi viszonyai meg nem engedtek. A tanárok és tanítványaik megujult erővel, vidám munkakedvvel megkezdett tanítási és tanulási működését csakhamar nagy szomorúság, gyászos esemény zavarta meg. A tanárikarnak egy hivatott, jeles tehetségű, képzettségű, buzgó tagja, férfikora delén, sulyos betegségbe esett és 14 napi szenvedés után 1888. október hó 27-én elhunyt. Felső-Vályi Nagy Pál volt a mély fájdalommal elveszített tanár és kartárs. Értesült a nagy közönség a tudósításokból, melyek azon időben a gyászeseményt a lapokban részvéttel hirdették, mily széles körben, mily általános részvétet ébresztett az ő halála mindazok keblében, kik őt közelebbről vagy távolabbról ismerték; legközelebb be fogok számolni azon egész összeggel, melyet a gymnasium összes növendékei, legközelebbi és helyben ugy mint távol lakó volt tanítványai, 1*