Református főgimnázium, Debrecen, 1888

15 esetleg csupán két párhuzamos osztályt kívánnánk fentartani. Jól tudjuk azonban, hogy e szervezkedés mily anyagi áldozatokat követel. De ha az évek hosszú során folytonosan hangoztatott szükségérzet mind ez ideig sem volt képes a főtiszt, egyházkerületben az áldozathozatal iránt való elhatározást megérlelni, akkor csakugyan aggódva kell intézetünk jövője felé tekinteni s szorongó kebellel várni, hogy az előbb-utóbb bekövetkező állami beavatkozás mikor fog bennünket erőnknek tudatára ébreszteni. Másfelől pedig ez anyagi áldozat nem is oly kőszikla, melyet a prot. hitbuzgóság tüze meg ne tudna olvasztani. A segédtanárok fizetésére s a rendes tanárok által végzett rendkívüli órák díjazására ma 2600 frtot fordít főiskolánk pénztára; az általunk tervezett 3 rendes tanári tanszék és két segédtanári állomás javadalmazása pedig a jelen viszonyok szerint számítva 5350 frtot, s így főiskolánk költségvetésének különbözete 2750 frtot tenne ki. Igaz hogy megfelelő alap nélkül főiskolánk életében legkisebb tulkiadás is megzavarná az egyensúlyt; de nagyon szomorú képet öltene egyháztársadalmi életünk, s a prot. szellem csak a multak nagy emlékeivel hirdetné immár egykori életerejét, ha fentartó testületeink kebelében s főiskolánk iránt érzett szeretetében ez évi szükségletnek megfelelő tőke nem volna elrejtve. E mellett bátorkodunk rámutatni ama — részünkről többször fölemiitett jövedelemforrásra, a tandijak intézetünkben való gyökeresebb rendezésére is, amiből — hitünk szerint, főiskolánk érdekeinek veszélyeztetése nélkül még mindig menthetnénk annyit, amennyi a sürgetett szervezés munkáját jóformán czélra segíthetné. Főgymnasiumunkban a prot. vallású rendes és magántanulókra nézve ez idő szerint hatféle tandíj áll fenn, a melyeknek még legmagasabbika is jóval kevesebb az állami tanintézetekben fizetett tandíjnál, sőt alatta marad nem egy prot. gjmnasium tandijmennyiségének is. Ha már ezek helyett egységes és mérsékelten emelt tandíj állapíttatnék meg, ez által oly alapot nyerne tanintézetünk, melyre nagyobb áldozathozatal nélkül is bizton lehetne építenünk. De nem feladatunk a kérdés anyagi oldalának behatóbb részletezése. Mi iskolánk erkölcs szellemi fejlesztésének munkásai érezve a haladás gátoló akadályait kötelességszerűig hívjuk fel e bajokra a főtiszt, tanügyi bizottságnak, mint tanintézetünknek őrállóinak figyelmét; s mig egy-