Református főgimnázium, Debrecen, 1888

16 oldalról reméljük, hogy az ügy iránt való meleg érdeklődés fölkeltése végett egyáltalán nem kell a jelen állapotok kiszinezéséhez folyamodnunk, másfelől hisszük, hogy a főiskolánkat vezető bölcseség meg fogja találni az utat arra nézve, hogy tanintézetünknek nemcsak régi jó hirnevét megőrizhesse, de jövő fejlődésének is biztos alapokat vethessen s ezek után a gymnasiumi szervezés ügyét még egyszer a főtiszt, tanügyi bizottság komoly figyelmébe ajánlva, mély tisztelettel vagyunk Debreczenben 1889. Február 4. A főgymnasiumi tanári kar. A tanügyi bizottság az előterjesztésben foglalt elveket magáévá tette ugyan, de miután a minden irányban megszerzett tájékozódás után belátta, hogy az abban foglalt javaslat foganatosítását a kollégium jelenlegi pénzügyi állása nem engedi, felhívta a gymnasiumi tanárkart, hogy a jelenlegi tanerőkhöz 2 helyettes és 2 segédtanárt véve számításba, ossza be a tanítási órákat a 4 párhuzamos osztálylyal együtt 12 gymnasiumi osztályra. Az 1889. májusi egyházkerületi gyűlés a tanügyi bizottság ezen berendezési javaslatát a tanárkar által annak értelmében beadott tanítási renddel együtt, jegyzökönyve 136. száma alatt elfogadta; egyik segédtanárul Sass Béla volt főiskolai széniornak, ki két évig külföldi egyetemeken volt, most a budapesti királyi egyetemen bölcsészethallgató, alkalmazását megerősítette és 1 helyettes és 2 segédtanár előállításáról való gondoskodásra, a gymnasiumi igazgató-tanárral egyetértőleg, püspök urat kérte fel. Gymnasiumunkat 1888. deczember 3-ik, 4-ik és 5-ik napján Békési Gyula tankerületi főigazgató ur, mint a nagyméltóságú vallás és közoktatási minisztérium megbízottja, meglátogatta Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző urnák, mint az egyházi főhatóság főtiszt, püspök ur által megbízott képviselőjének kíséretében és ez alkalommal szerzett tapasztalataikról mindketten elismeréssel nyilatkoztak intézetünk felől. Mély fájdalommal értesült tanári karunk ő császári és királyi fensége Rudolf főherczeg, Magyarország szeretett trónörökösének elhunyta felől, mely fájdalmában az erről értesített tanuló ifjúság is osztozott. Az ez alkalomból február 6-án a