Református főgimnázium, Debrecen, 1884

8 egyéb óriásaival a világegyetem csodáinak s rejtélyeinek tanulmányozásába merülhet, egyszóval mind arra, a mire müveitségének kifejtése végett szüksége van, u. m. világ- és emberismeretre a gymnasiumi tudományok tanulmányozása közben bőségesen szert tehet, S hogy még sem tesz? annak mi az oka? szerintem nem más, mint a tudományos oktatásnak ama tulhajtása, melyet formális képzés nevén ismer és ajánl a tanférfiak az a serege, a mely azt hiszi, hogy az elmét tartalmától elkülönítve is lehet képezni, melynek tehát nem az a fő, a mit tanit, hanem annak alakja, vagyis a nyelveknél nem azok a remek müvek, a melyek azokon Írattak, hanem a nyelvek grammaticája s a tudományoknál, nem annyira azoknak tartalma, mint inkább azoknak puszta elvontságokból álló rendszere. Mióta öszehasonlitó nyelvészkedünk, nem tudják tanítványaink a nyelvet, s mióta szaktudóskodunk, nem élvezik növendékeink a tudományt. A részletek nagy halmazával annyira túlterheljük az elmét, hogy annak összes erejét fölemészti az elsajátítottak megtartásának nagy munkája: s az anyag feldolgozására, az eszmék tisztázására, rendezésére, vagy más szóval az értelem kimivelésére sem ideje, sem ereje nem marad. Innét van aztán, hogy növendékeink mindenről tudnak, de semmihez sem értenek, fecsegnek mint a szajkó, de nem gondolkodnak mint emberek. A műveltség nem a tudás nagy tömegében, hanem a tudottak felett való öntudatos uralkodásban áll s ezt feledik azok, a kik a tudományok minél szélesebb körű tanításában vélik rejlcni az üdvösséget, holott sokkal több hasznot tennének azzal, ha szűkebb körben maradva, mélyítenék s alaposabbá tennék növendékeik ismeretét. Aristoteles műveltségét senki se vonhatja kétségbe s ime az kétszáz állat s kétszáz növényfajnál alig ismert többet, ma pedig azt kívánjuk, hogy növendékeink nemcsak a milliókra menő állat s növényfajok, hanem a történeti események rengeteg neveit s évszámait is emiékezetök tárházába tömjék. Az emlékezetnek e nagytömeg tudnivalóval túlterhelése okozza azután azt, hogy növendékeink csak memorisálnak, de nem tanulnak, vagyis az önálló gondolkodásra, az önmunkásságra, az önszorgalomra nem képesek. Pedig még ha mindent megtaníthatnánk is nekik, a mit az emberiség idáig gondolt, érzett és cselekedett, még akkor sem adtuk volna meg nekik a valódi műveltséget, ha nem képesítjük őket arra, hogy önma-