Református főgimnázium, Debrecen, 1884

4 tisztéről, melyet máskor főiskolánk iránti buzgó lelkesedéssel, tanároknak ugy, mint a tanuló ifjúságnak szivéhez szóld, lelketemelő ékesszólással teljesített, lemondani, hogy az újonnan választott tanárokat főpásztori áldással vezesse be s kisérje, midőn hivatalukba ünnepélyesen belépnek. Megbizásából Dávidházy János esperes ur személyesítette őt, az ő üdvözlő szavai fogadták az uj tanárokat, midőn hivatali működésűknek máimegkezdése után egy ünnepélyes órában a közönség előtt készültek kitárni lelköket, előadni tanítási és nevelési elveikből, tudományukból azt, mit e helyen és időben elmondandónak éreztek, az ő áldása kisérte őket székfoglaló beszédök elmondása után hivatalok folytatásására, a szülék féltett kincsei, a haza, egyház, emberiség reménye, a tanuló ifjúság nevelésére, tanítására, képzésére. Végül az igazgató fejezte ki tiszttársai nevében az uj tiszttársaknak, tudományokba, műveltségűkbe és jellemökbe helyezett azon reményét, hogy egyetértő szeretettel és hűséggel fognak fáradozni régibb hivataltársaikkal együtt azon, hogy ez intézet ifjúságát az ismeretekben, a nemes érzésekben és gondolkozásban, kitartó szorgalomban vezéreljék, erősítsék és az egészbe lelket adó jó közszellmet teremtsenek, a kölcsönös hivatal társi becsülést és szeretetet az ő részökről kikérve; a régibb tanárok nevében szívből ajánlva. I. Székfoglaló beszéd tartotta Debreczenben 1885. január 4-kén Dr. Öreg János a gymnásiumi egyik classica litteraturai tanszékre megválasztott tanár. Főtisztelendő Püspök Ur! Nagytiszteletü s Tekintetes eg} házi és világi elöljáróság, Mélyentisztelt Tanári kar, Mélyentisztelt közönség, Szeretett tanuló ifjúság! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem, hogy azt az ünnepélyes cselekményt, melylyel főgymnasiumi tanszékemet az iskolai év megnyitásával elfoglalnom kellett volna, csak ily későn, az első évharmad eltöltével hajthatom végre. Megvallom némi