Református főgimnázium, Debrecen, 1884

5 szégyenérzettel lépnék e helyre, ha e mulasztás saját hanyagságom következménye lenne, mert ezzel magam szolgáltattam volna alkalmat arra, hogy kedvezőtlen vélemény keletkezzék pontosságom, lelkiismeretességem s hivatalos buzgóságom felől, de mivel, mint tudva van e mulasztást rajtam kivül eső s tőlem nem függő körülmények idézték elő: szabad legyen hinnem, hogy miatta váddal, kárhoztatással nem találkozom. A közmondás azt tartja, minden kárban van valami kis haszon. Ez állitás igazsága mellett saját esetemből kiindulva én is tanúbizonyságot tehetek. Ha ugyanis mindjárt az év elején mint elöljáróimmal, tiszttársaimmal s tanítványaimmal teljesen ismeretlen embernek kell e helyre állanom, lehetetlen hogy némi félelem, némi elfogódás ne vett volna rajtam erőt, mint azon az utason, a kit a tenger árja valamely előtte teljesen ismeretlen partvidékre dob ki; most azonban négy hónapos tapasztalatom elöljáróimnak erántam való jó indulatáról, tanártársaimnak szives baráti érzelmeiről, tanítványaimnak tisztelő szeretetéről győzött meg: nemhogy ismeretlen vidéken érezném magam, a melytől félnem, rettegnem kellene, hanem mintha nyájas otthonom helyett ujabb s az előbbinél szebb reményekkel kecsegtető otthont nyertem volna. így lévén a dolog, lehetetlen hogy mindenek előtt hálás köszönetemet ne nyilvánítsam Főtisztelendő püspök urnák s a Nagy tiszteletű s Tekintetes Elöljáróságnak azon kegyességökért, hogy méltónak találtak arra, hogy protestáns egyházunk legjobbhirü főiskolájának tekintélyes tanári karában helyet foglaljak, s szerény munkásságomat velők együtt a tudományok virágoztatására s az ifjúság nevelésére az eddiginél szélesebb körben szentelhessem. Méltó vagyok-é e bizalomra? Fogom-e ugy szolgálni ez iskolát s a protestáns tanügyet a mint választóimnak bennem vetett bizodalma megérdemlené? erre még ekkoráig tényekkel nem felelhetek. Az igyekezet meg van bennem s Horatius szavai szerént már az is elég, ha valakiben meg van a jóakarat. E t voluisse sat est. Ugyanazért mig tetteim mutatnák, mily vagyok, mig gyakorlatilag is kitűnnék quid valeant huni e r i q u i d v e f e r r e r e c u s e n t, szabad légyen szóval előadnom, minőnek tekintem én hivatásomat, vagy más szóval „mi a gymnasium s benne a gymnasiumi tanár feladata," mivel öntudatos embernél az elmélet szokott a gyakorlat irányadója lenni, ebből azután kiki tetszése szerént következtetést vonhat tanári működésem minémüségére nézve.