Református főgimnázium, Debrecen, 1884

35 ségét és mozgásának irányát az eldobás pillanatában. Előre megmondhatjuk a legszigorúbb pontossággal, hogy tömegközéppontja minő pályán s minden egyes időpillanatban mekkora sebességgel mozog; megmondhatjuk, hogy mely időpontban és hol fogja a föld felszínét érni. Mert az eldobott test mozgásának szabályozói, a nehézségerő és a levegő ellenállása oly erők, a melyeknek működési módja ismeretes. De hogy a koczkának, miután a földre érve megszűnt mozogni, hat lapja küziil melyik fog felül maradni, erre a kérdésre nincs módunkban megfelelni, ezt reánk nézve egészen a véletlen dönti el. A mi alatt nem azt akarjuk érteni, mintha a koczka mozgásának ez az eleme minden körülménytől függetlenül, mintegy önkényszerüen menne végbe ugy, a mint végbemegy. A természetben bizonyára nem képzelhető egyetlen egy tünemény sem, a mely kivételt képezne ugy a lelki mint a természeti világnak azon általánosan kötelező törvénye alól, melyet a logikában az elégséges ok, a physikában a tehetetlenség elvének neveznek. S ha mégis nagyon sok dolognak a véletlen látszik intéző szelleméül, ennek oka csak ismereteink hiányában és tehetségeink véges voltában rejlik, s csak tudatlanságunkat valljuk be, ha valamely dologban a véletlenre vagyunk kénytelenek hivatkozni. Nagyon sok tüneményt, melynek bekövetkezését most előre látjuk és természetesnek találjuk, a régiek a ráletlennek tulajdonítottak s mindazon események, melyekre most a véletlen elnevezést vagyunk kénytelenek alkalmazni, elvesztik e nevet, mihelyt a tudományos vizsgálódás okaikat és az események lánczolatában helyöket fel fogja deríteni. Ha a természettudományok czélját egy pár szóban ki akarnánk fejezni, azt mondhatnánk, ez nem áll egyébben, mint a véletlen események számának minél kisebbre való redukálásában. Sem a természettani sem az erkölcsi világban tehát a véletlen, mint minden törvényességtől független, önkényszerü valami nem létezik. A koczka esésnél is, minden egyes dobás esetében már az eldobás pillanatában, mintegy praedestinálva van, hogy melyik lapjával fog a földön megállapodni. Meg van ez határozva a koczka tömegén, a dobás irányán és erején, mint ismeretes befolyású tényezőkön kivül a koczka fogásának módjában, tömegének eloszlásában, rugalmasságában és azon súrlódásban, mely fellép a koczka és azon alap között, melyen az esés után mozog. De mindezen körülmények befolyásának módja ismeretlen és számitás alá nem vethető és éppen azért 3*