Református főgimnázium, Debrecen, 1884

31 tett" „savafogyott" kifejezések, bármily igazak is velejükben, erős elfogultság színével hatnak. Ámde másrészről meg kell gondolni, hogy Révai, mig Baróti nem kénvszerité izetlenkedéseivel, elnéző szelíd vólt, sőt a „jégtörés" koszorúját oly példás elismeréssel köté Baróti homlokára. Mélyen sebhette őt Baróti méltatlan viselkedése s nagy szeretettel viselhette már szivén a nyelv ügyét, hogy ugy maga ellenére kicsapott rendes útjából. De abban a méltatlan viseletben és ez oda adó szeretetben meg is van mentsége, annál is inkább, mert utolsó válaszában szépen kiköszörüli a csorbát. Barótinak ugyanis lassan lassan meg jön a bátorsága, önhittsége is erősen táplálja. Vérszemet kap. Még az Elegyes versek megjelente előtt kifakadással és gúnyolódva felel a Révai feddő levelére, s vádjai ellenében vakmerően az erdélyi nyelvjárással takaródzik: „A szókat rendetlenül helyheztetem ? Rakja ezt fejemre ha ember, állitsa ki a részre nem hajló bizonyságot, mert a puszta vádolásnak, főképen ha ellenkező fejtől származik, nem adnak hitelt az igazságos birák. Kényes a magyar nyelv, megvallom ; de akkor csekély a ki a szavaknak imide-amoda néha messzecskébb is való felosztásokhoz nem ért. Ha Erdélyben nevekedett vólna Révai, erről hallgatna, kákán csomót nem keresne, s nem szeleskednék feddő levelével". Baróti válaszának e részét Révai szépen az Elegyes verseihez mellékelte és palam et publice ő is prózában és higgadtan — mintegy előbbi kifakadását jóvá téve — adja meg rá az önérzetes méltó feleletet. Kijelenti, hogy ő Szabó Dávidot mindig nagyra becsülte, s megadta neki a magyar nyelv körül való fáradozásaiért a dicséretet. Csak azt sajnálta benne, hogy a verskőltés nehezebb törvényei mellett nagyobb szabadságot vett magának. Nem gondolt azzal, hogy nyelvünket bensőleg sérti, ha tővel-hegvgyel összehányja szavát, csakhogy a mértékbe beleszoruljanak. Most már szivből sajnálja őt, hogy mint a tormába esett féreg ficzkándozik, s hibának sem akarja elismerni visszaélését, hanem még védi. Szívesen áll birák elébe, hozhat fel Barótitól elég példát állításának igazolására. „Az én vádolásom summája ezegyedül, hogy Szabó D. verseiben rontja a magyarságot, annak természetes rendi ellen hely-