Református főgimnázium, Debrecen, 1884
29 Ily gyönyörű, mély tudományra és mély érzelemre, a költészet fennköltebb s a haza lángolóbb szeretetére valló levélben, mely a magyar irodalom legszebb episztolái közzé fog tartozni mindenha, kellett olvasnia Barótinak a leverő, hiu álmainak ragyogó világát összezúzó igazságot, mely ellen nincs semmi védelem, melyet visszaverni nem lehet; le kell roskadnia alatta. Hogy leroskadt, mutatja bágyadt fegyverü „kinyertese". És még ezzel sem telt be a keserűség pohara, melyet Barótinak kikellett ürítenie. Színültig Horváth Ádám töltötte, ki fürdőről irt levelében, melyet Révai Alagyás versei közt kiadott, tönkre zuzó szarkazmussal űz csúfot Barótiból: „Óh megholt anyanyelv! Mely későn szabadul e komoly árva madár! A fészken kakukok s csalfán költötte madárkák Ülnek, azért nehezen hozza világra fejét. Fél az igazi magyar is — — — — szivére venni baját. Fél, mert nyelvet ront verset befejezve m i d ő n-nel. Dávid (hogyha talán jól jut eszembe) Szabó! Baróti védekezése s Révai befejezi a vitát. Rajnis és Révai támadásaira Baróti, kinek még a vitához semmi köze Horváth kigunyolását is szenvednie kellett 1787-ben „Kinyertes a hangmérséklésben" czimü vitázó iratával válaszol. E válasz tulajdonképen csak Rajnisnak szól, de helylyel- közzel kevesebb bátorsággal Révainak is oda-oda mondogat. Már e vitairat maga elárulja, hogy nem vitázó emberrel van dolgunk; olyan gyönge, olyan bátortalan. Igaz ugyan, hogy először kiveti a dandárt, hogy csatázó martalékot szedjen az ellenségen, de ereje lankadtával csakhamar visszavonja, s még a mi módjában állana azt sem szedi fel. Bátran viszi azt az ellenség magával, hogy még bátrabban ellene visszafordítsa. Elfogultsága hibáztatja el Kazinczival az igazat, mikor a „kinyertes" -t oly diadalmas „martalékszedő képében tünteti fel. Mert Baróti védekezése, épen mert merő védekezés, nem támadás: kész vereség. Csupa gyermekes recriminátió beszél belőle, sehol az igazat tudó férfiasság. Többet tépelődik magával, mint gondol ellenével. Mindegyre csak mosdik, pedig a ki nagyon mosdik, nem tiszta a képe. — Odahagyván a csatatért a törvényszék elé hurczolódik vádlottul:
