Református főgimnázium, Debrecen, 1884

28 is épeu haraggal, gyűlölettel, de magyarán, minden himezés nélkül mondja ki a paszta tényt és pedig egy hosszú verses levelében magának Barótinak mondja oda a megmásithatlan igazságot: „Tetszik, hogy tudod azt igenis jól, mennyire kegyes Nyelvünk s mely vétek tétova hányni szavát. Csak versben vétesz ! mi dolog hogy változol itten ? Szállasz csak versben ily nyomorultan alá ... . Sok.vagyon a szóban, szép gondolat általa lészen Szebbé, szépségét által veszti megint. Hogy a természetének rendeit fordult ejtegetéssel öli Baróti maga is érezte, meglátszik „verskoszoruján", mely másodszori , gonddal került a sajtó alá. Nem mondja már: már oda része nagyobb. — Megrójja, hogy Rajnisról oly kicsinylőleg szól, csak „amaz-"nak nevezi ezt, Rajnis a Kalauzhoz tett helyes megjegyzése miatt nem érdemelte. Sok hibáját kimutatja, főleg hogy tővel- hegygyei hányja össze szavait, pedig az csak mocskolja a nyelvet. „Szintén sir nyelvünk annyira sértegeted". Sokan azt hangoztatják, hogy a magyar nyelv durva, darabos, szegény, tudományra kietlen, hogy a kik főleg „ugró rendre" akarják venni, sovány semmire fáradoznak.E megalázó szemrevetésben Baróti a példa. „ő vét, nem nyelvünk; ő feje fájjon ezért". Nem ront nyelvet bezzeg Gyöngyösi „vágását párosan ejtvén", nem vét Tóth Farkas sem, Balla sem, nem Horváth sem: „S a főpélda tekintsd, Rajnisban fénylik ezekre Nyújtott a kegyesebb ég csak ez egynek erőt. És te Szabó! ha reám ezekért haragudni találnál; Tudd hogy azért szóltamszép haza ügye nyomott. A később század te miattad meg ne gyalázzon Minket is; engednünk nem lehet itt ez okért. Fáj nekem elhiheted, hogy nem kedvezhetek ezzel Mert lepi több restség több hiba verseidet". Jelenti továbbá tiszteletét s kijelenti, hogy nem haragból beszélt, habár kissé felgerjedt.