Református főgimnázium, Debrecen, 1884

25 „Időbeli elsőbbségét tehát nyilvánossá tette — irja Kazinczy utak III, — ugy mindazáltal, hogy sem Szabót sem Révait, kik nálánál hamarabb kőitek ki, világosan és csípősen nem bántotta". Világosan nem, de csípősen igen, Révait ugyan csak igeD kevéssé, de Barótit igen. Prosodiája törvényeit ugy állítja fel, hogy a sorok között mindig az ellenkezőt érvényesítő, vagy állító Baróti fejét mossa, mi annál csipősebben bánthatta Barótit, mert nyíltan meg nem nevezi. A nyilvánosságtól, bár lenne oka rá, visszatartóztatta magát. Legélesebben vonatkozik Barótira s legérzékenyebb oldalán találja az a megjegyzése, melyet a Regulákban a tilalmas szabadságról szóltában a rossz poétáról szólva a czikkely végéhez vet:*) „Még ennél is — úgymond — tűrhetetlenebb azoknak a szabadságok, a kik tővel hegygyei összehányják az igéket, a zabolát a pegazusnak a farkához, a farmatringot pedig a szájhoz alkalmazzák p. o: „Észre de vette midőn Szolimán, a kapcza Magyarnál Hogy szoros és menedék nincs helye semmi sehol". El nem szenvedhetjük azt a versben a mit még prózában sem szenvednénk. Erős satirája Baróti ama nyelvellenes szokásának, mely szerint a szók rendeit a latin költők szolgai utánzásában összevissza hányja. E határon azonban tul nem ment Rajnis ezúttal támadásaiban. Az illendőség korlátain tul nem lépett, csak rámutatott elragadott prioritására s azzal végezett. A kölcsönt megfizette, tovább nem gondolt. et si dignum putas, a quo capias, corona dono te A p o 11 i n a r i. V a 1 e! Budae Cal. sep. MDCCLXXI. Magyarul: Rajnis Józsefnek kiváló tiszteletét Molnár János. Olvastam versedet, melyet méltán megtekinthetnek a nagy költők, méltán nemcsak az én, hanem azok Ítélete szerint is, akiknek megmutattam. Semmit sem találtam benne, a mit ne helyeselnék. A zengzetesség, a lábak szabatos mértéke, a fenség, hogy ugy mondjam a pindarosi, vagy ha jobban tetszik a sapphóiajk, mind odahatnak, hogy egyike légy, — sőt máris vagy — anagyköltőknek. Ölellek szerzetem disze te! és ha nem kicsinyled kezemből, borostyán koszorúval ajándékozlak meg. Istenveled! Buda 1771. szept. 1. *) L. Kalauz 154. 1.