Református főgimnázium, Debrecen, 1877

JL10 Itt. ugy látszik, az óda tulajdonképeni tárgya ki van raeritve, és az ezután következők nem egyebek, mint a már fölhevült indulat kitörésének emelkedései, melyek a költőt az egyedről a fajra, a fajról a nemre, a különösről az általánosra, vezetik át. — A mint ugyanis az első hajós merészségéről elmélkedik, önkénytelenül eszébe jut.: az embernek a természettel folytatott óriás küzdelme; eszébe jutnak az ember vakmerőségéről tanúskodó nagyszerű példák, Prometheus, Daedalus, Herkules tettei, és ezeket képzelete elé állítva, megrémül mintegy a magasra törekvő emberi erő hatalma előtt, s e rémület által méginkább felzaklatott lelke egy általános alapmondatban keres, kitörése után, megnyugvást.— „Az emberi nem — úgymond —mely mindent meg mer ki sérteni, folyvást tiltottbünök után tör. Ez általános tételt aztán a példák összehalmozásával bizonyítja. — Eclhozza a Prometheus tüzlopásáról, a Daedalus és fia szárnyra keltéről és Herkulesnek a hármasnyaku szörny Cerberus után az alvilágba lett betöréséről szóló közönségesen ismert mondákat; s hogy azokat az emberi erő tulhajtásainak és a halandók sorsa felett intézkedő felsőbb hatalom jogkörébe avatkozásnak, sőt egyenesen az ég ellen irányzott vakmerő bűnöknek bélyegezhesse, fölemlíti melleslegesen a Pandora féle bűvös szelencze történetét, hivatkozik a százkaru g-ygasok harczára és azoknak tragikus végsorsára, s végül a „Ni 1 mortalibus arduum est" gnomával mintegy ösztönszerűleg vezettetik ama megrendítő végállitásra, hogy az ember a felette uralgó hatalmas istent bűnei által ingerelve, maga hívja fel maga ellen folyvást a villámos ég bosszúját. Itt már az eszme rendezésben egészen a természetes rendet követi költőnk. — Felállított általános tételének bizonyítására fokozatosan hozza fel a példákat, s mindinkább-inkább általánosítva, végül ismét egy hatásos epiphonemában ad kifejezést elmélkedése eredményének. „Mindenre kész, merész az ember, Folyvást tiltott után siet, — Japet fia tüzet lopott le Az égből a föld népinek.— De ezzel együtt száz betegség, Egész sereg láz szállt alá, S mely addig lassan, késve járt csak, Gyors lábra kelt a zord halál. —