Református főgimnázium, Debrecen, 1877

JL11 Daedalus, tiltott szárnyra kelve, Bejárta fenn a légi kört, Hős Herkules küzdelme közben Az alvilágba is betört. Mi sincs nehéz az embereknek. Az égre törni sem szününk... — Villámival sujt s rettent isten, — Mert egyre nö szörnyű bűnünk." Miután eképp a felvett költemény tárgyát, tartalmát és belalakját megismertük: lássuk annak külalakját is közelebbről. — Ismerkedjünk meg nyelvezetével. Tudjuk, mikép a költői nyelv a fölhevült érzelem és eleven képzelödés beszéde, melynek legfőbb jellemvonása az élénkség. — Ez különbözteti meg azt a prózától. — Ugyanazért a költő a megszokott közönséges szólásmódokat, mégha különben helyesek volnának is, kerüli; gondolatait lehetőleg érzékeltetve fejezi ki, s előadásában a többi művészetek szépségeit lehetőleg egyesíteni törekszik. A vers művészi szerkezetében az építészet, a jellemző szavak, és külösen a jelzők alkalmas megválasztása által a szobrászat és a festészet, a rythmus által pedig a zenészet hatását igyekszik elérni. — Horatius e költeménye külalak tekintetében is tökéletes. — Benne a legjellemzőbb szavak, a legalkalmasabb és legszebb jelzők, a legkifejezőbb körülírások, művészi mondatalkotások, gyönyörű szóképek és alakzatok, s a béltartalomnak megfelelő költöi rythmus találhatók. 1.) A szavak megválasztását illetőleg, mily öntudatosan s milyen finom művészi érzékkel járt el a költő, első tekintetre feltünhetik. Milyen alkalmas pl. a Japix az északnyugotról délkeletre lengő szél kifejezésére, melynek feladata, a költő óhajtásához képest az volt, hogy a hajó vitorláit egyenesen az óhajtott révpart felé lengesse. Mily kifejező erő rejlik e két szóban: creditum debes! A szerető barát aggodalma és hü gondoskodása van ebben mintegy összefoglalva. — Mintha mondaná: óh hajó, te az én barátom átvételével, kit ezennel szivedre kötök, azt a kötelességet vállalod magadra, hogy öt megőrződ és sértetlenül visszaadod.