Református főgimnázium, Debrecen, 1877

JL6 Egy ily monda alapján emlékezik továbbá Helena iker testvéreiről, Kástor-ésPolluxról, Tyndareosspartai király feleségének, Lédának, Zeiistől nemzett fiairól, kiket isteni atyjuk után Dioskuroknak is neveztek. — Midőn egykor az Argonautakat a Fekete tengeren vihar lepte meg és a hajósok remegve könyörögtek segedelemért, e két testvér feje felett egy kis lángocska tűnt fel, és a vihar rögtön lecsendesült. — E tünemény nem ritka ma sem a tengeren. —Atengérészek jól ismerik. — Oka a légi villanyosság. — De az Argonauták ugy tekinték azt, mint az ikrek isteni származásának bizonyítékát, s ettől fogva a vihartól hányt hajósok megmentöinek tartották őket. —Kastor halandó volt ,Pollux halhatatlan. — Kastor—Lynkeus által megöletve — meghalt, Polluxot Zeus az istenek lakába vitte. — De ö neki testvére nélkül nem kellett a fényes mennyország, lejárt onnan minden este Kastor sírjára, s az istenek, e testvéri hü ragaszkodást méltányolva, mindkét testvért a csillagok közzé emelték. » Szép mondák szóltak V é n u s r ó 1 is, a szépség és szerelem istennőjéről. — Egyik monda szerint ö Jupiter és Dione leánya vala, másik szerint a tenger habjaiból kelt ki, mint egy bájos elragadó szépségű nőalak, innét volt görögneve Aphrodité. — Az indiai irodalom legrégibb emlékének, a Rigvedának a görög mondákkal lett egybehasonlitása folytán kiderült, hogy a Szanszkrit H a r i t, a görög C h a r i s és Aphrodité név eredetileg egy volt, s a legtündöklőbb és legszebb mennyei fényt, a hajnalt jelentette, mely, mint a legkedvesebb természeti látvány, igen könnyen emelkedhetett a görögök képzelme előtt a szépség és szerelem istenasszonyává, mig a Charisok, ép oly természetes fejlődés folytán, Zeus és Aphrodité, kísérőivé lettek.

4— A tengerszülte Aphrodité, mint ilyen, a habokat lecsilapitó hatalommal bírt, azért ajánlja oltalmába Horatius a hajót, azért nevezi „hatalmasnak," s minthogy Cyprus szigetén tiszteltetett leginkább, azért mondja „Cyprus istennőjének." Ezeket mellékesen megjegyezve, vegyük fel ismét a költemény gondolatmenetének fonalát. A költő érzi, hogy barátját a hajó csak ugy védheti meg, ha az maga is épen marad. — Épen pedig csak ugy maradhat, ha a szelek el nem sodorják. — Ezeket meg Aeolus kormányozza. — Aeolusra bizza tehát a drága kincset vivő hajót, s