Református főgimnázium, Debrecen, 1877

Azonban itt, hogy a költő eszmemenetét követhessük, s erőteljes kifejezéseit kellőleg méltányolhassuk, egy kis kitérést kell tennünk a régi görögrómai mythosokra. Tudjuk, mikép a régi költök müveinek föszépségét a mythosok és az azokra hivatkozó rövid, tömött, képletes kifejezések teszik. — E mythosok mivoltáról és eredetéről sokan sokfélét Összeírtak már, a nélkül hogy teljes megállapodásra juthattak volna s minden mythost minden oldalról teljesen kielégitöleg megfejthettek volna. — Sem az erkölcsi magyarázat, mely szerint némelyek azt állították, hogy az istenekről, hősökről s a jók jutalmáról és a gonoszok büntetéséről szóló mondákat bölcs emberek azért találták fel, hogy embertársaikat javítsák és könnyebben kormányozhassák; sem a természeti megfejtésinód, mely azt tartja, hogy a mythosok alkotói a természeti dolgok ismeretét avagy saját természetbölcseleti nézeteiket akarták a néppel közleni; sem a történeti, niedy azt állítja, hogy e mondák, ha azokat az idö folytán rájuk ragadt költői ékítményektől eltekintve szemléljük, a régi népek történetének egy részét tartalmazzák, nem bizonyult be teljesen elfogadhatónak. — Legújabban az összehasonlító nyelvészet s különösen Mü 11 er Miksa kutatásai folytán közelebb állunk a helyes megfejtéshez, s legtöbb mythost. főleg a nagy tudományu Cox György és jeles fordítói nyomán, eredeti egyszerű, népies alakjukra visszavihetünk és megfejthetünk. — Ezek szerint a mythosok ugy keletkeztek, hogy az egyszerű nép azon őskorban, a mikor még az indogermán népek mindnyájan egy közös nyelvet beszéltek és együtt éltek Ázsiában, a természeti testek és tünemények felöl alkotott fogalmakat, gyermekies gondolkozásmódjához képest, bizonyos állandó kifejezésekbe foglalta össze, s később, midőn e népek különfelé széledve és szakadva, a közös nyelvet, és azzal együtt amaz állandó kifejezések egyes szavainak értelmét is feledni kezdték: „azokból különféle elbeszéléseket alkottak, és ezeket a költök felczifrázták s különféle változatokban adták elő."*) Egy ily mondára hivatkozva szól Horatius Aeolusról, a szelek atyjáról, ki a Siciliától északra fekvő aeoliai szigetek egyikén lakott és Homeros szerint egy tömlőben, Virgilius szerint egy hegyüregben tartá bezárva a szeleket, s tetszésétől függött, azt ereszteni útra, a melyiket akarta. *) Görög regék Cox Gy. után Komáromi Lajos. Bevezetés.