Református főgimnázium, Debrecen, 1875

20 Különös vigyázatot igényel a középkori krónikákban, és különösen a magyar tört. krónikákban is az etymologia. Ezen etymologia, nemzeti neveknek különösen aclassieus nevekkel remininscentiákkal vagy latin szavakkal való összeköttetésbe hozása, vagy tudákos kimagyarázása, a középkori barátok között gyakran nem készakarva hamisítási szándékból származott, hanem a kornak tudományos divata volt. Vannak esetek, midőn a krónikás tudja vagy felis emliti a valóságot, de a kornak tudományos divatát követve, megkíséri írói hitele érdekében valami erőltetett etymologiát is. Például Lettlandi Henrik a liv krónika irója, Riga várossáról szólva mondja, hogy vehette nevét a mellette folyó Riga patakától, (a mi kétségtelen) de mégis ugy vélekedik, hogy itt történ vén először a pogány hivek megkeresztelése, onnan vette nevét a város, „quia hic pagani cum'aqua baptismi quasi irrigati sunt." Ilyen etymologiai szójátékok és magyarázatokkal a latin magyar krónikák is meglehetősen telve vannak, p. o. Anonymus a szláv helyneveket széltire magyarázza a magyar nyelvből. Es általában megjegyezhetjük, hogy krónikáinknak ezen etymologikus eleme még az ujabb különben nagyérdemű tudományos dolgozatokban sincs eléggé megrostálva, Igen fontosak östörténelmiinkre a fenmaradt különböző mondák is. A mily helytelen volna a nemzeti ösmondának minden tudósítását történelmi igazság gyanánt venni, éppen ugy nem volna helyes a mondákat csupán azért nem hagyni felhasználatlanul, mert azok mondák. A mai tudomány mindenek előtt azt követeli, hogy a nemzeti mondák összehasonlittassanak mindazon nemzetek mondáival, melyekkel az illető nemzet akár békés, akár ellenséges összekötetésekben állott. Az ilyen összehasonlítás talán leront némely eredetiségnek hitt illusiót, de a nemzetek mondaköltészete egyszersmind a nemzetek lélektani fejlődése és költői .alakító erejének, lévén próbaköve, kimondhatatlan gazdag tanúságot nyújt. Es nem azok a mondák a legbecsesebbek, melyek egészen eredetiek, hanem épen azok, melyek más nemzetek mondaköltészetében is előfordulnak. A nemzeteknek összes mondakincse vagy mondaanyaga meglehetősen egyforma, a mondák értéke abban van, miképen dolgozta fel ezen mondaanyagot a nemzeti génius. A legtöbb esetben a mondák nem valódiságának szokott biztos jele lenni az, ha más nemzetek mondáiban valami varian sa nem található fel.