Református főgimnázium, Debrecen, 1875

11 vagy sötét vegyi-sugarak léteznek, mely utóbbiak a fényirászatnál birnak nagy fontossággal. Mindenesetre tény, hogy hallási és látási szerveink igen durvák s a tudomány mai állásához mérve szerfelett tökéletlenek, úgyhogy a hiányokat segédeszközökkel vagyunk kénytelenek pótolni. így a kicsinységüknél és távolságuknál fogva látköriinkön kiviil esö tárgyak szemlélésére egyrészről a nagyitok (mikroskopok,) másrészről a távcsövek (teleskopok) állanak rendelkezésünkre. Az anyag minimumai a parányok, a távolságok maximumai a tejútrendszerünkön kiviil esö ködfoltok, hihetőleg más tejútrendszerek, de látási képességünk, segéltetve bár a legjelesebb látszerekkel, mindkét irányban jóval előbb végződik, semhogy az anyagot akár kicsinyben, akár nagyban helyesen felismerhetnök, s igy mind len, — mind fen önkint meg kell hajolnunk a végetlen ség eszméje előtt. A legnagyobb alázattal vallhatja be bármely természettudós azt is, hogy egyetlen parányt, — bármily kicsiny legyen is az, — valamint létre nem hozhat, ugy meg sem semmisíthet. Az anyag meg nem semmisíthető, csak más összekötetésbe tehető át. De viszont a tudomány legremekebb vívmányának tekinthető azon természettani igazság felfedezése s bebizonyítása, hogy valamint az anyagi részecskék meg nem semmisithetök, ugy az azoknak lényegéhez tartozó mozgások is meg nem szüntethetők, csak más mozgásfajjá változtathatók át. — Hogy egy kereket vízszintes tengelye körül sebesen megfordítunk, a kerék eleinte gyors körforgásba jő, de mozgása folyvást lassúdik, míg végre megáll. Ekkor ugy tetszik, mintha a belefektetett erő elenyészett volna. De nem ugy áll a dolog, mert ha a tengely súrlódott részeit tapintjuk, meleget veszünk észre s csakhamar meggyőződünk, hogy a kereket forgásba hozott mekhanikus erő láthatlan tömecsmozgássá, höerövé változott által. A szabadon esö test a földre esve, mozgását elveszti; de ezen mozgás által képviselt erő nem vesz el; hanem részint romboló, részint a testtömecseket összenyomó s az eddigiekből következtetve, kisebb-nagyob mérvű höerövé változok át. — Igen szép példa erre a hámorok kalapácsütése, mely a föld vonzereje által liozatik mozgásba; a patak vize ugyanis a vonzerő következtébe siet lefele a lejtőn, a mozgásba hozott víztömeg jelentékeny átvihető, azaz eleven erőt képvisel; a felül vagy alól csapó kerékkel egybekötött kalapács a vízmozgás által igen gyors ütésekre kényszeríthető, először is hangot ad, továbbá gyors ütések következ-