Református főgimnázium, Debrecen, 1875

tében a kalapács és üllő közzé helyezet vas áttűz esitli e t ö s a tüzes vas egyszersmind fényt is áraszt maga körül, tehát lebmozgást hoz létre. — A kalapácsütések által előidézett hö, — nagyon természetes,— vezethető is. Ha a hőt összeforrasztott dárdany és kenenyrudacskák egyikébe vezetjük, a különböző fémek sarkain két különnemű villamosság jő létre. Ha a villamos erőt sodrony segélyével vasrúd vagy patkóalakra görbített vaspáleza körül vezetjük, a patkó két vége két különnemii delejességet árul el s mint vonzó és taszitó erők jelentkeznek. Ugyancsak a villamos erőket vezető két huzal segélyével alkalmas készülékben a vizet alkatrészeire, két légnemű testre, u. m. élenyre és könenyre v e g y b o 111 li a t j u k s ekkor v e g y t a n i erőt észlelünk. Ha a villamos erőket jól vezető két rézsodrony sarkait kevésbé vezető vékony platinsodronynyal kötjiik össze, a visszatartóztatott villamosság a rosz vezetőben sem veszhet el, hanem átváltozik hővé, mely a platinsodronyt megtüzesíti s világitóvá teszi. íme, ezen egyszerű példából láthatjuk, hogy egy erő, a föld vonzereje, miként változtatható át li a n g g á, h ö v é, fénynyé, villamossággá, delej ess éggé és vegyb o n t ó erővé, miből, valamint számtalan meglepő kísérletből világos, hogv a világegyetemben csak egy erő működik, mely egyetemes erőnek a különböző nevezet alatt szereplő más erők csak módosulatai. Ezen egyetemes erő hullámzása játsza azon nagyszerű drámát a természetben, melynek egyes jeleneteit magunk körül szemléljük. Az erő ezen játékában minden létezőnek szerepe van s a természet színpadáról semmi le nem tűnhet, csak alakot cserélhet; az összes anyagnak folyvást szerepelni kell ujabb meg ujabb összeköttetésekben. Az egyetlen erökörforgásának ténye, mit az ujabb időben sikerülta tudománynak kimutatni s mennyiségtanilag is bizonyítani, halálos csapást mért Leibnitz monaclológiájára, mely végetlen sok monaszról és igy végtelen sok erőről tanít. Az erö vagy erély (energia) kifejezés elvont fogalom s igen gyakran használtatik az anyag mozgása s annak hatása helyett, ugyanazért a tünemények alapos értelmezésénél az általános erö kifejezést használni nem lehet, hanem szükség mindanyiszor az anyag természetében fekvő örök mozgást s annak a körülményekhez képest fellépő különféle módosulását kimutatni. Hogy ezt a természettudomány minden egyes tüneménynél nem teheti, nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy ma még fejlettsége lepfelsö fokán nem áll. Azon-