Református főgimnázium, Debrecen, 1855

3 Midőn már mind kél részről ennyire ingerülve vollak a kedélyek, hirtelen kigyúlasztolla a háború tüzét egy véletlen eset. Nevezetesen János Frigyes, Jülich-Kleve herczege örökösök nélkül meghalván 1609-ben, számos német fejedelmi család, s több külföldi udvar vágyott magáévá tenni ezen herczegséget. Míg mind két vallásos párt azon mesterkedett, hogy saját felekezetebelinek szerezze azt meg: addig János Zsigmond brandenburgi választó, és Farkas neuburgi pfalzgróf, mint legközelebbi örökösök megosztoztak a kérdéses herczegség birtokán, s igy, egyebekével együtt, meghiusűlt Rudolf császár reménye is, ki Lepold föherczeg részére szerette volna azt megszerezni. A számos és hatalmas vetélytársak ellen külföldi segélyt keresett mind két párt. Nevezetesen a császár s rom. calholicusok Spanyolországtól, a protestáns örökösök, s jelenleg már birtokosok pedig részint Hollandiától, részint IV. Henrik franczia királyiéi kértek segedelmet. Ekkor — 1609. — kitört a régóta fenyegető nagyszerű háború, még pedig olly körülmények közt, midőn a protestánsok voltak erösebbek. De a r. catholicusokat fenyegető veszélyt elhárította IV. Henrik franczia királynak véletlen halála 1610-ben. A hatalmas pártfogójuktól megfosztott protestánsok, s kivált az örökösök kibékültek a körülményekkel. Nevezetesen Farkas pfaltgróf, — csakhogy a r. catholicusok az ö részére álljanak, — catholicussá; János Zsigmond pedig — ki eddig lutheránus vólt, — Hollandia iránti előzékenységből kálvinistává lett. E váratlan fordulat elhalasztotta ugyan, de nem hárította el a nagyszerű háborút, s igy a jülichi kérdés csak előjátéka vólt a véres drámának. Mátyás, II. Ferdinánd és a cseh-felkelés. Rudolf császár, a magyarok folytonos elégülellensége, s Bocskay-fegyverre kelése által kinszeritve látta magát, Magyarország királyi helytartójává kinevezni testvérét Mátyást, s ez volt egyik eszköz a magyarok háborgó kedélyének csilapitására. Minthogy pedig az erdélyi rendek megszegték a bécsi békének Erdélyre vonatkozó azon pontját, melly szerint Bocskaynak örökösök nélkül történendő halála esetében a Habsburg dynastiára szálljon Erdély, s uj fejedelmet választottak: ezérti haragjában meg akarta Rudolf is szegni a béke minden más pontjait. Hiában figyelmeztette öt Mátyás föherczeg azon veszélyre, melly a béke teljes megszegéséből háramlanék a dynastyára, Rudolf hajthatatlan maradt, annyival is inkább, mert már darab idő óta gyanúsnak látta a föherczeg magaviseletét. És e gyanú nem is volt alaptalan. Ugyanis Mátyás és a többi föherczegek komolyan fontolóra vévén a császár hajthatatlan— ságának lehető következményeit, közakarattal felhatalmazták Mátyást, mint a család fejét a körülményekhez képest intézkedni. Mátyás e felhatalmazást arra használta, hogy végrehajtotta a bécsi békél. De itt nem állapodott meg, hanem a magyarok által királylyá is választatta magát 1608-ban. Rudolf ezért az örökös tartományokban örökösödéstől megfosztással akart boszút állani Mátyáson. De ebben is megelőztetett, mert Mátyás még 1608-ban sereget vezetvén bátyja ellen, kinszeriteüe öt a magyar királyságról ünnepélyesen lemondani, s az örökösödést illető határozatát visszavenni. Ekkor Rudolf, hogy legalább Csehország birtokában biztosítva legyen, ugy kötelezte le maga iránt Csehország rendeit, hogy 1609-ben egy Felségirat czimü oklevélben — literae majestatis — vallásszabadságot engedett a protestáns cseh rendeknek, ezenkívül törvényes szabadságot adott a nemzetnek arra, hogy választhasson magának úgynevezett jogvédőket, kik akár vallásos, akár politicai jogsérelmek esetében előterjesztést tehessenek, s szükség idején fegyveres felkelést is könnyen rendezhettek. Rudolfnak nem sokkal ezután, u.m. 1612. történt halála után Mátyás emeltetett a császári székbe. Mátyásnak, mint uralkodónak nehéz helyzete volt. Minthogy ugyanis a magyar 1*