Református főgimnázium, Debrecen, 1855

4 és ausztriai rendek segedelme által fosztotta meg bátyját nem csak a magyar hanem a cseh koronától is; és minthogy ezek azon reményben nyújtottak neki segédkezet e törvénytelen lépésben, hogy a Rudolf alatt üldözött protestáns vallásnak szabad gyakorlatot fog engedni: erkölcsileg kinszeritve látta magát ezek várakozásának megfelelni, s álalában az összes birodalombeli protestánsoknak békét hagyni. Ha pedig ezt tette, magára vonti családja és a papság haragját. Épen ezért, bár lelkiösmerete a catholicusokhoz vonzotta is, nem volt bátorsága egyik párt mellett vagy ellen is határozottan nyilatkozni, s igy egész uralkodása merő határozatlanság és ingadozás volt. Azon passiv előny, mellyet Mátyásban nyertek a németországi protestánsok, nem ellensúlyozta azt a veszteséget, melly érte őket IV. Henrik franczia király halálában. Ezen esemény rögtön megváltoztatta a pártok eddigi viszonyát, mert most a protestánsok lettek gyengébb fél, s a catholicusok már nem elégedvén meg ellenfeleik megfékezésével, halálos csapást akartak és reményítek adni a reformationak. Reménylték pedig ezt a császári család hatalmánál fogva, melly most uj erőre látszott emelkedni az által, hogy megszűnt a feszültség, melly 1. Ferdinánd és II. Filep óta volt a két Habsburg-ág között. Most mind kél ág egyesült erővel akart a catholicismusnak győzelmet szerezni, s egyúttal visszaállítani a Habsburg családnak azon régi fényét és hatalmát, melly V-ik Károly császár óta hanyatlásrak indult. E kettős czél elérésére igen kedvezőnek látszott mind Németországnak mind egész Európának ekkori helyzete. Ugyanis a németországi protestánsok közt az unió sem alkotott teljes egyetértést; a kálvinisták és lutheránusok szinte ugy gyűlölték egymást , mint a római calholicusokat. A holland államokban mind politicai, mind vallásos küzdelmek dúltak, s épen azért a legjobb szándék mellett is keveset , vagy épen semmit sem segíthettek németországi hitfeleiken. I. Jakab angol király, ha szivében talán nem volt is titkos catholicus, keveset, vagy épen semmit sem gondolt a német ügyekkel. Svédország háborúban állt a lengyelekkel. Végre Francziaország, a Habsburg dynastiának ezen engeszielhetetlen ellensége, hasonlóképen belzavarokban sinlett. De legtöbb reményt nyújtott e nagyszerű tervek valósulására Ferdinánd föherczeg, a Steyermarkban uralkodott Károly föherczeg fija, kit a gyermektelen Mátyás császár, az egész család beleegyezésével íijává fogadván, az örökös tartományokban öiökösévé lelt, Magyar és Csehországban pedig törvényesen elválaszlatott utódává. Ferdinánd föherczeg Ingolstadtban neveltetett a jesuiták által. Ezek öt olly engesztelhetetlen, sőt lángoló gyűlölséggel töltötték el a reformatio és annak követői ellen, hogy — mint mondani szokta — nem sajnálta volna életét is, ha annak feláldozása által véget vethet vala az eretnekségnek. Majd Lorettuba menvén, ott a szent szűz képe előtt erős fogadást telt, hogy mind testi, mind lelki erejét a reí"rmatio kiirtására szentelendi. Es midőn haldokló anyjának is a volt hozzá utolsó kérése, áthatotta öt a protestáns eretnekek iránti gyűlölet az ábrándosságig, s szentül hitte, hogy ezzel Isten előtt kedves dolgot tészen. E meggyőződésben rögtön megtiltotta Steyermarkban a protestáns vallás gyakorlatát, s a kik vonakodtak hitöket elhagyni, azokat országából irgalom nélkül kiűzte. — Majd, mint Mátyás császár leendő utóda Bécsbe menvén, ott segédkormányzó lett, s e minőségben nagy tevékenységet tanúsított mind általánosan a kormányzásban, mind különösen a protestánsok ellen, nem gondolván az ausztriai protestánsoknak Mátyás által a cseheknek Rudolf által törvényesen biztosított vallásszabadsággal. Illy körülmények közt történt, hogy Csehországban Klostergrab, és Branau városkában templomot építtettek a protestánsok. Ferdinánd ezek egyikét bezáratta, másikát lerontatta, minthogy vallásszabadsággal, ésigy templomépitési joggal csak a rendek birnak, a klostergrabiak pedig a prágai érsek, s a branauiak a branaui kolostor jobbágyai voltak. Ezen erőszakos eljárás