Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)
1989 / 16. szám
16. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 393 (5) A törvény hatálybalépése előtt közveszélyes munkakerülés vétsége, illetőleg közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések nem hajthatók végre. E rendelkezés végrehajtásáról az igazságügyminiszter és a belügyminiszter gondoskodik. Dr. Szűrös Mátyás s. k., az Országgyűlés elnöke Balogh László s. k., Tornán Károlyné s. k., az Országgyűlés jegyzője az Országgyűlés jegyzője INDOKOLÁS a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslathoz 1. A honvédelemről szóló 1976. évi L törvényt módosító törvény szerint az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres és fegyver nélküli katonai, illetőleg polgári szolgálatot teljesítenek. A fegyveres és a fegyver nélküli katonai szolgálat büntetőjogi védelmét a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk) biztosítja. Nem tartalmaz viszont rendelkezéseket a bevezetésre került polgári szolgálat büntetőjogi védelméről. Ennek érdekében szükséges a Btk kiegészítése két új bűncselekmény tényállásával. Ezek a bűncselekmények a honvédelmi kötelezettséget sértik, ezért a Javaslat azokat a Btk XIX. fejezetében helyezi el. A polgári szolgálat alóli kibúvást (Btk 336/A. §) az a hadköteles követi el, aki a polgári szolgálatot annak engedélyezése után megtagadja, vagy olyan magatartást tanúsít, illetőleg a kötelezettségét olyan mértékben megsérti, amelynek következtében a polgári szolgálat teljesítése meghiúsul. A Btk-ba 336/B. §-ként felvett bűncselekmény célzatos magatartással valósul meg. Elkövetője az lehet, aki olyan magatartást tanúsít, amelynek az a célja, hogy a polgári szolgálatra engedélyt kapott hadkötelest annak tudta nélkül, vagy akarata ellenére a polgári szolgálat alól végleg kivonja. 2. A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz. A Btk 266. §-a szerint a közveszélyes munkakerülés vétségét az a munkaképes személy követi el, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették, és a büntetés kitöltésétől, vagy a végrehajthatósága megszűnésétől két év még nem telt el, illetve aki tartósan munkakerülő életmódot folytat. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (Sztv.) 91. §-a szerint a közveszélyes munkakerülés szabálysértését az a munkaképes személy követi el, aki munkakerülő.életmódot folytat. A közveszélyes munkakerülés büntetőjogi és szabálysértési eszközökkel való üldözése mind elvi, mind gyakorlati szempontból aggályos. A munkakerülés szankcionálása nincs összhangban a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel. Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 8. cikkének 31a. pontja szerint senkit sem lehet kényszervagy kötelező munka végzésére kötelezni. A tilalom alóli kivételeket a 8. cikk 31b. és c. pontja sorolja fel, ezek között nincs olyan feltétel, amely a munkakerülő életmód folytatásának szankcionálását lehetővé tenné. Magyarország 1956. óta részese a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a kényszer- és a kötelező munka tárgyában hozott 29. számú egyezménynek, amelynek 1. cikke szerint a Szervezet minden tagja kötelezi magát, hogy a legrövidebb időn belül megszünteti a kényszermunkát és a kötelező munkát. Az Egyezmény szempontjából a kényszermunka vagy a kötelező munka fogalma minden olyan munkára vagy szolgáltatásra vonatkozik, amelyet büntetés terhe alatt követelnek és amelyre az érintett személy nem a szabad akaratából vállalkozik. A közveszélyes munkakerülés büntetőjogi, illetőleg szabálysértési eszközökkel való üldözésének társadalmi és gazdasági alapjai kétségessé váltak. A Btk szabályozása abból indult ki, hogy hazánkban minden munkaképes embernek az Alkotmányban biztosított és megvalósult joga, hogy dolgozzék, nincs munkanélküliség. A gazdálkodás jelenleg formálódó új feltételei között viszont megjelent a munkanélküliség, amelynek a növekedésével is számolni kell. A munkanélküliség feltételei között a munkakerülő életmód szankcionálása ellentmondásos, nem megfelelő eszköz a bűnözés növekedésének a fékezésére, csupán a társadalom perifériájára került emberek elleni kényszerítő fellépés fokozására ad lehetőséget, anélkül, hogy megoldaná a társadalomra fokozottan veszélyes élősdi réteg lappangó bűnözése elleni eredményes védekezést. A közveszélyes munkakerülés vétségének, illetve szabálysértésének a törvényi tényállásából hiányoznak a pontos tényállási elemek, csak az elnevezésben jelenik meg a „közveszélyes" megjelölés. Elméleti és törvényességi szempontból egyaránt aggályos, hogy a törvény más bűncselekmények elkövetésének veszélyét magában hordó életvitelt fenyeget büntetéssel. A közveszélyes munkakerülés miatti büntetőjogi, illetőleg szabálysértési felelősség alapja lényegében az a feltételezés, hogy a munkát nem végző személy olyan bűncselekményekből tartja fenn magát, amelyeket a hatóság nem tud felderíteni. Az európai szocialista országok büntető jogszabályai — Lengyelország és Jugoszlávia kivételével — különböző, a munkakerülést szankcionáló rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a büntetőjogi tényállások azonban általában nem a munkakerülő életmód folytatását, hanem a csavargást, a kéregetést, a prostitúció folytatását rendelik büntetni. A fejlett tőkés országokban a munkátlanság, a csavargás kezelése egyre inkább szociálpolitikai kérdéssé vált,
