Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 297 , sággá alakult állami vállalatok részvényeinek, illetve üzletrészeinek azt a részét, amely az állam tulajdona, mely szerv, illetve mely szervezetek kezeljék. Ezért a 14. § csak általánosságban állapítja meg az állami vagyonkezelő szervezetek jogát, a 15. § pedig külön, későbbi törvényre bízza annak részletes szabályozását, hogy mely szervek kaphatnak ilyen felhatalmazást. A Javaslat 79. §-a rendelkezik arról, hogy a külön törvény hatálybalépéséig mely szervezetek járnak el állami vagyonkezelő szervként. A15. § szövege nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a későbbi jogszabály alapján külön erre a célra alakuljanak állami vagyonkezelő szervezetek, hanem arra is, hogy nem állami jogi személyek is felhatalmazást kaphassanak ilyen tevékenységre. Ezt a lehetőséget azért kellett e Javaslatban fenntartani, mert elképzelhető társadalmi szervezetek, egyesületek, alapítványok, nem állami tulajdonú alapok és pénzintézetek felhatalmazása is az állami vagyon kezelésére. A Javaslat a vagyonkezelői jogokat — éppen a későbbi külön jogszabályra való tekintettel—nem részletezi, csupán annyit mond, hogy ezek a szervezetek „kezelik" az állami tulajdonú részvényeket és üzletrészeket, és gyakorolják a tagsági (részvényesi) jogokat. A 14. §-ban szereplő „kezelés" azonban tágan értendő: magában foglalja az üzletrészek, illetve részvények eladásának jogát is, de azt a lehetőséget is, hogy a vagyonkezelői szerepet vagy annak egy részét az állami vagyonkezelő szervezet másra ruházza át. HATÁSKÖRI SZABÁLYOK A16—17.§-hoz A Javaslat a Vt. 1984. évi módosításából indul ki, amely az állami vállalatokat az általános vezetés új szabályozásával két nagy csoportra osztotta. Az újonnan létrehozott csoport tekintetében, amelybe a vállalati tanács általános vezetésével és a dolgozók közgyűlésének vagy küldöttgyűlésének általános vezetésével működő vállalatok tartoznak, — a jogszabály 1984-es módosítása a vezető testületek hatáskörébe adta nemcsak a vállalaton belüli szervezeti egységek önálló vállalattá alakulásának elhatározását, hanem magának a vállalat szétválásának vagy más vállalattal egyesülésének elhatározását is. [33/1984. (X. 31.) MT rendelet 9. § és 14. §-a]. Ezzel szemben azok a vállalatok, amelyek a Vt. 1984. évi módosítása után is államigazgatási felügyelet alatt állnak, a most említett elhatározásokra felhatalmazást nem kaptak, az ilyen lehetőségek iránti intézkedés az alapító szerv jogkörében maradt. Ennek a mai jogi helyzetnek felel meg a Javaslat 16. §, illetve 17. §-ában szereplő megoldás. Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat átalakításáról tehát az alapító szerv határoz. Ez egyaránt történhet „hivatalból", vagy magának a vállalatnak a kezdeményezésére. A pénzügyminiszter egyetértését a Javaslat azért írja elő, mert az átalakulás egyszersmind az állami vállalat megszűnését jelenti, márpedig a Vt. Vhr. 45. § (1) bekezdése szerint ehhez szükséges a pénzügyminiszter egyetértése. Tröszt esetében a Minisztertanács jóváhagyását hasonló okból, a Vt. 47. § (4) bekezdésére tekintettel kell előírni, tröszti vállalat esetében az alapító szerv döntéséhez a tröszt egyetértése is szükséges. Az egyes jogi személyek vállalatainál az elhatározás ugyancsak az alapító hatáskörében van, de ebben az esetben a pénzügyminiszter egyetértése nem szükséges, hiszen ezek a szervezetek nem állami vállalatok. Az állami vállalatok nagyobb csoportjára nézve, amelyeket vállalati tanács vagy a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) vezet, a Javaslat a döntést az előbb említett elvi alapból kiindulva a vállalatvezető testület hatáskörébe utalja, de az ügy fontosságára való tekintettel minősített szótöbbséget ír elő a határozat érvényességéhez. . Az átalakulás általános feltétele e vállalatoknál is az átalakulási terv és a vagyonmérleg elkészítése, ezt követően történik az átalakulásról való érdemi döntés. Az átalakulásrugalmassá tétele és a tipikustól eltérő helyzetben levő vállalatok eredményes átalakulásának érdekében a Javaslat előírja, hogy az átalakulási tervet meg kell küldeni az állami vagyonkezelő szervnek. Ennek alapján a vagyonkezelő szerv, de maga a vállalat is kezdeményezheti, hogy az átalakulás a Javaslatban foglalt általános feltételektől eltérő módon mehessen végbe. Ha a vállalat és a vagyonkezelő szerv—esetleg átalakulási bizottság közreműködésével — megegyezik erről, akkor a feltételeket egy megállapodásba foglalják, amely alapján történik tovább az átalakulás. Ha az érintettek hatvan napon belül (ez a határidő azonban közös megegyezéssel meghosszabbítható) nem tudtak megállapodni, akkor az átalakulás folytatására a törvény 19—24. §-ainak előírásait kell a továbbiakban alkalmazni. A megállapodás a vállalat számára csak lehetőség, megkötésére kötelezni nem lehet. A 18. §-hoz A leányvállalatok tekintetében a Javaslat igazodik a fennálló jogszabályokhoz, amelyek ezek tekintetében az alapító szerv döntési jogát biztosítják. A leányvállalatot alapító szervezet kezelési felelősségét azonban a visszaélések meggátlása érdekében a leányvállalat — átalakulásának cégbejegyzésekor fennálló — tartozásaiért változatlanul fenn kell tartani. Ezt a szabályt a 24. § (2) bekezdése tartalmazza. AZ ÁTALAKULÁS FELTÉTELE, MÓDJA A 19. §-hoz A Javaslat az átalakulás lehetőségét kívánja megteremteni, de nem kívánja az átalakulást kötelezővé vagy akár kampányszerűen tömegessé tenni. A jogpolitikai szándék szerint akkor kerüljön sor átalakításra, ha annak gazdasági értelme van, tehát az új formára történő áttéréstől konkrét előny várható. A19. § (1) bekezdése a vállalati tanács vagy a közgyűlés által vezetett állami vállalat esetében — a 17. § (3) bekezdésében említett megállapodás hiányában — az átalakulás