Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 295 a többi formájú gazdasági társaságra is. Ebből az következik, hogy ha mégis, kivételesen valamely gazdasági társaság egyesüléssé kívánna átalakulni, azt csak a törvény keretein kívül teheti meg, vagyis felszámolási eljárás lefolytatása és önmaga megszüntetése után, ami persze már nem átalakulás,-hanem megszűnés utáni új alapítás. A másik ilyen kivétel a 2. § (1) bekezdés g) pontjában említett és a 3. §-ban szabályozott eset: a kisiparosok és a magánkereskedők lehetősége arra, hogy átalakuljanak egyszemélyes korlátolt felelősségű' társasággá. Ennek azonban garanciális okok miatt az a feltétele, hogy a kisiparos vagy magánkereskedő adóalany legyen a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény szempontjából. Ha ez a feltétel fennáll, akkor elkülönített vagyon is van, és azzal történhet meg az egyszemélyes kft-vé való átalakulás. Erre az átalakulásra reálisan csak a közös szabályok (II. fejezet) vonatkoznak; azok közül is ki kell emelni ebből a szempontból a 11. § által biztosított adómentességnek a jelentőségét. A 4. §-hoz A Javaslat 4. §-a kizárja a törvény alkalmazhatóságát arra az esetre, amikor —- az egyébként a törvény hatálya alá tartozó — a gazdálkodó szervezet felszámolása vagy részéről a végelszámolás megindult. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyidejűleg kétirányú mozgás nem képzelhető el, nem is engedhető meg. Ha az eljárások folyamán mégis az derülne ki, hogy helyesebb lenne az átalakulás (pl. valamelyik hitelező a követelését részesedéssé konvertálná), mindig van mód a felszámolás vagy a végelszámolás leállítására, és az átalakulási eljárás megindításáfa. II FEJEZET KÖZÖS SZABÁLYOK Az 5—6. §-hoz Ez a fejezet azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a Javaslat mindkét fő részére egyaránt vonatkoznak: mind a gazdálkodó szervezeteknek gazdasági társasággá való átalakulására, mind pedig a gazdasági társaságok egymás közötti átalakulására. Ez utóbbi vonatkozásában még sajátos közös szabályok is vannak, ezeket a V. fejezet tartalmazza. Az átalakulásnak két törvényi előfeltétele van: az átalakulási terv és a vagyonmérleg elkészítése (5—6. §) és majdani elfogadása az új társaság illetékes szerve részéről. Az átalakulási terv az átalakulási folyamat talán legfontosabb dokumentuma. Ez nem formális, adminisztratív előírás: a terv arra a célra szolgál, hogy az átalakulás komolyságát, megalapozottságát bizonyítsa. Az átalakulás nem lehet öncélú, annak meghatározott gazdasági célja kell, hogy legyen: a meglévő gazdálkodó szervezet tevékenységének kiterjesztése és az ehhez szükséges új forma megtalálása, vagy ellenkezőleg: a meglévő szervezet tevékenységének átszervezése és az annak megfelelő új forma megtalálása. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy az új tagok írásban nyilvánítsák ki határozott szándékukat arra vonatkozóan, hogy az új társaságba belépnek; ez a nyilatkozat természetesen magába foglalja a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás vállalására irányuló nyilatkozatot is. A Javaslat az egyes társasági formáknál sajátos további tartalmi elemeket is előír az átalakulási tervre vonatkozóan. A vagyonmérleg az átalakulás kiindulópontja pénzügyi vonatkozásban. A vagyonmérleg a meglevő vagyonra terjed ki, azt értékeli. A Javaslat ezzel kapcsolatban több garanciális szabályt ad, egyfelől á vagyonvédelem, másfelől a hitelezők és az új társasági tagok védelme érdekében. Ezek: — a vagyonmérleget ellenőriztetni kell a felügyelő bizottsággal vagy ellenőrző bizottsággal, ha az átalakuló szervezetnél ilyen működik; — könyvvizsgálóval (is) ellenőriztetni kell, éspedig külső, független könyvvizsgálóval, aki tehát nincs állandó kapcsolatban az átalakuló szervezettel;; — a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értéket a vagyonmérlegbe tilos beállítani; — a tartalékvagyon értékét nem lehet növelni. Mindezek a szabályok a meglévő vagyon értékelésére vonatkoznak; az új társaság tervezett törzstőkéje (alaptőkéje) ennél lehet több és lehet kevesebb is (az állami vállalatok átalakulása esetén a 20. § keretei között). A 7. §-hoz A nyilvánosság elve, amely a társasági jog egyik alapvető gondolata, ebben, a körben is érvényesül. A Javaslat 7. §-a adja meg az erre vonatkozó eljárási szabályokat, a Gtben foglaltakhoz hasonlóan. A 8—9. §-.hoz A Javaslat 8. §-a tételesen is kimondja az 1. §-ban már 1 említett alaptételt: az általános jogutódlást. Ez azt jelenti, hogy önmagában az átalakulás semmiféle változást nem von maga után az átalakuló szervezet jogai és kötelezettségei tekintetében, azok változatlanul átszállnak a jogutód új gazdasági társaságra. Ennek az általános tételnek két konkrét következményét szabályozza a 8. § (2) bekezdése és a 9. §. Ez utóbbiból a (2) bekezdésben foglaltak érdemelnek kiemelést. Jóllehet a Javaslat egyértelműen kimondja mind az adós, mind a hitelező pozíciójának változatlanságát, mégis egyetlen esetkör tekintetében szükségesnek mutatkozott lehetővé tenni, hogy a hitelezők biztosítékot követelhessenek. Ez az esetkör pedig az, amikor egy korlátlan felelősségű alakzat (pl. állami vállalat vagy közkereseti társaság) alakul át korlátozott felelősségű alakzattá, vagyis kftvé vagy rt-vé. A biztosíték követelésére vonatkozó szabályok megfelelnek a Gt. erre vonatkozó rendelkezéseinek.