Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 13. szám

294 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám lehetővé tenné a fúziót azzal, hogy felszámolás, illetve végelszámolás alatt álló társaság nem fuzionálhat. Főszabályként csak azonos formájú társaságok között kerülhet sor fúzióra, de szűkebb körben célszerű lehetővé tenni, hogy különböző formájú társaságok is fuzionálhassanak anélkül, hogy előbb az egyiküknek át kellene alakulnia más társasági formává, például részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság egyesül kft-vé (fúziós átalakulás). Ezzel ugyanis az egymást egyébként követő két eljárás — az átalakulás és a fúzió — lényegesen egyszerűbbé tehető. Erre az ad lehetőséget, hogy mindkét esetben hasonló a jogilag védett érdekek köre és az érdekvédelem módja. Fúziós átalakulásra azonban nem kerülhet sor valamenynyi társasági forma között, hanem csak amelyeknél a tagok felelőssége azonos jellegű. Ennek alapján lehetővé kell tenni, hogy korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság egymással közvetlenül fuzionálhasson. Ugyanez vonatkozik a közkereseti és a betéti társaságok közvetlen fúziójára azzal, hogy közkereseti társasággá történő fúzióhoz az érintett kültag külön hozzájárulása szükséges. Külön szabályokat igényel a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség, amely a főszabállyal ellentétben általában nem, hanem csak szűk körben fuzionálhat. Az ilyen gazdasági munkaközösség kizárólag ugyanannak a jogi személynek a felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségével fuzionálhat; ehhez azonban szükséges még a jogi személy előzetes hozzájárulása is. A fúzió kétféleképpen történhet: beolvadással vagy összeolvadással. Beolvadás esetén az egyik társaság megszűnik és beolvad a másik társaságba úgy, hogy ez utóbbi (az átvevő társaság) átveszi a vagyonát. Ezzel egyidejűleg a beolvadó társaság jogai és kötelezettségei is átszállnak az átvevő társaságra, amely a beolvadó jogutódja. A beolva- *, dás kft-nél és részvénytársaságnál törzstőke, illetve alaptőkeemeléssel is együtt járhat, amelyre a társasági törvény általános szabályai az irányadók. Az összeolvadás úgy történik, hogy a két társaság egyesül és új társaságot képez, amelyre átszállnak az összeolvadó társaságok jogai és kötelezettségei. Az új társaság létrejöttével pedig az összeolvadó társaságok megszűnnek. A fúzió tehát csak jogilag szünteti meg az összeolvadó társaságokat és a beolvadó társaságot, gazdaságilag azonban azok vagyona továbbra is együtt marad, ezért felszámolásra vagy végelszámolásra nincs szükség. A fúzió a társaság tartozásait nem teszi lejárttá, viszont a társasági hitelezők kiegészítő védelemre tarthatnak igényt. A fúzió előtt vagyonmérleg készítése szükséges, amelyet a könyvvizsgálónak kötelezően meg kell vizsgálnia. \ A fúzió alapja Qgy szerződés, amelyet az érintett társaságok ügyvezető-képviselő szervei kötnek meg. Ez tartalmazza a fúzió valamennyi fontos kérdését. Ennek alapján az érintett társaságok a fúzióról meghozzák a döntést, amely a társasági törvény szerint a társaságok legfőbb szervének a hatáskörébe tartozik. A döntés meghozatala előtt a tagoknak lehetővé kell tenni, hogy a fúzióval érintett másik társaságtól annak a vagyoni helyzetére vonatkozó megfelelő tájékoztatást igényelhessenek. RÉSZLETES INDOKLÁS ELSŐ RÉSZ BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK ' < : I. FEJEZET A TÖRVÉNY CÉLJA, HATÁLYA Az 1. §-hoz A Javaslat 1. §-a jogilag pontosan határozza meg azt a célt, amelyet a bevezető rész (preambulum) is említ. Ez a cél pedig: szabályozni a gazdasági élet legfontosabb alanyainak egymásba való átalakulását, éspedig anélkül, hogy előzőleg a gazdálkodó szervezetet fel kellene számolni, és meg kellene szüntetni. A felszámolás ugyanis jelentős veszteségeket hord magában, mind az időtényezőt tekintve, mind pedig a költségkihatást illetően, továbbá elvágja a gazdasági kapcsolatokat. Mindezek elkerülése érdekében a Javaslat alaptétele az, hogy az átalakulás folytán létrejövő új gazdasági társaság általános jogutóda a korábbinak. Ezzel teremti meg a Javaslat az átalakulás zökkenőmentességét. (Az alaptételt a II. fejezet tovább részletezi.) A 2—3. §-hoz A Javaslat a törvény hatályának (2—3. §) meghatározásánál két kiindulópontot vett alapul. Az egyik a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) által felölelt személyi hatály, a másik a Polgári Törvénykönyv 685. íjának c) pontjában a gazdálkodó szervezetekre vonatkozóan megadott fogalom. Ennek megfelelően a 2. § (1) bekezdés a)—f) pontjai — az alább tárgyalandó kivételekkel — lefedik mindazokat a szervezeteket, amelyekkel kapcsolatban a felszámolás nélküli átalakulás szóba jöhet. Ugyanakkor a (2) bekezdés ezek közül kiveszi azokat a szervezeteket a törvény hatálya alól, amelyek a Gt. hatálya alá sem tartoznak. Az említett két kiindulópont szempontjából két kivétel mutatkozik a Javaslat 2. §-ában. Az egyik az a kivétel, amelyet az (1) bekezdés/) pontja említ, és (3) bekezdése tartalmaz. Eszerint a Gt. IV. fejezetében szabályozott egyesülésre mint gazdasági társaságra (amelyet meg kell különböztetni a Javaslat IX. fejezetében szabályozott egyesüléstől; ez utóbbit idegen szóval fúziónak nevezik) tulajdonképpen a Javaslatnak csak a fúzióra vonatkozó szabályai alkalmazhatók, vagyis az egyesülések egyesülése a Javaslat uralma alatt áll. A fúzióra vonatkozó IX. fejezet önmagában, a közös szabályok (II. és V. fejezet) nélkül persze nem alkalmazható, ezért az említett közös szabályok alkalmazását is elrendeli a Javaslat. — Ennek a szabálynak az indoka az, hogy az egyesülésnek, mint gazdasági társasági formának a célja, jellege, működése olyan természetű, hogy állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezetnek ilyen formába való átalakulása nem reális, de ugyanez áll