Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 13. szám

292 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám iami vagyonkezelő szervezethez kerül Á három év alatt értékesített „saját" részvény (üzletrész) ellenértéke 80%ban ugyancsak a vagyonkezelőt, 20%-ban a társaságot illeti meg, amelyből dolgozói részvényeket keli kibocsátania a társasági törvény általános szabályai szerint. Ez a megoldás értékeli az eddig vállalati tulajdonlás tényét, ugyanakkor azonban megfelélő befolyást biztosít az állami vagyonkezelő szervezetek számára, végül ösztönöz a „valódi" részvénytársaságok kialakítására. Mivel azonban az állami vagyonkezelő szervezet feltehetően az. • átalakulási törvény hatálybalépéséig nem jön létre, a törvény úgy rendelkezik, hogy egyelőre —- az állami vagyonkezelő szervezet felállításáig — a vagyonkezelő részére biztosított jogok az alapító szerveket, illetve — ha ilyen döntésre kerül sor — a Minisztertanács által kijelölt szerveket illetik. . A fenti eljárási szabályok adott esetben mind az állami . tulajdonosi, mind a vállalati érdekek szempontjából túl merevek lehetnek. Éppen ezért alkalmazásuk csak akkor kötelező, ha a vállalat és az állami vagyonkezelő szervezet az átalakulás módja és feltételei tekintetében nem tudott megegyezni. A vállalat és a vagyonkezelő szerv megállapodásának előzménye a vállalat által készített átalakulási terv, és a felek átalakulási bizottság segítségét is igénybe vehetik. A megállapodás megkötése természetszerűen nem kötelező. Ha a vállalat és a vagyonkezelő szervezet meghatározott határidőn belül nem tud egymással megegyezni, úgy belépnek az előzőekben ismertetett garanciális szabályok. Ha azonban a tervezett alaptőke (törzstőke) az átalakuló vállalat könyvviteli mérlegében szereplő összeg nyolcvan százalékánál alacsonyabb, a vagyonkezelő szervezet ez ellen kifogást emelhet és meghatározhatja a vagyoncsökkenés mértékét. Erre az állami vagyon esetleges értéken aluli kiárusításának meggátlása érdekében szükség van. 4. Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalatok átalakulásának szabályait kell technikailag megfelelően alkalmazni a társadalmi szervezetek vállalatai és a leányvállalatok társasággá Való átalakítására is. Ez esetben a döntést az alapító hozza meg és a részvények (üzletrészek) felől is az alapító rendelkezik. ///. A szövetkezetek átalakulása 1. A szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulásánál abból kell kiindulni, hogy a szövetkezet sajátos vagyon és személyegyesítő társaság, amelynek hosszú távon is létjogosultsága van a más típusú gazdasági társasági formák mellett. A szövetkezetek versenyképességét a gazdasági társaságokkal a szövetkezeti törvény, illetve az ágazati szövetkezetijogszabályok korszerűsítésével kell elérni. Éppen ezért bár egyértelműen lehetővé kell tenni a szövetkezetek gazdasági társaságokká való átalakulását, de nem szükséges az átalakulásra kifejezetten ösztönözni. Az átalakulás után létrejött szervezet ugyanis már nem szövetkezet. Nyilvánvalóan az átalakulás a szövetkezeti törvényben is szabályozható lenne. Mivel azonban kizárólag a szövetkezeti törvény alapján eddig még egy szövetkezetet sem alakítottak (csak az ágazati törvények és törvényerejű rendeletek alapján) és a szövetkezeti törvény nincs fölérendeltségi viszonyban az ágazati szövetkezeti jogszabályokkal, továbbá az átalakulási törvény egyensúlyának biztosítása érdekében, célszerű az alapelveket az átalakulási törvénybe, illetve a szövetkezeti törvénybe egyaránt felvenni. A részletezésre — differenciálásra az ágazati törvényekben .— törvényerejű rendeletekben kell sort keríteni — az egyes szövetkezeti ágazatok között ugyanis az átalakulás lehetőségei, adottságai tekintetében jelentős különbségek vannak. • Különösen vonatkozik ez a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre, ezek sajátos életviszonyt teremtő és meghatározó agrárvonatkozásai miatt. A termelő típusú szövetkezeteknél, különösen pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél az átalakulás során megkülönböztetetten kell gondoskodni azoknak a nyugdíjasoknak az érdekvédelméről, akik már nem tudnak a társaságban résztvenni, de saját vagyonukkal jelentősen hozzájárultak a szövetkezeti közös tulajdon létrejöttéhez. Éppen ezért a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakulásainak részleteit az átalakulási törvényben foglalt alapelvek megfelelő alkalmazásával — a földtörvény módosításával egyidej űleg — a mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvényben kell rendezni. 7 Nagy gondot fordít a törvényjavaslat a visszaélések megelőzésére, annak meggátolására, hogy az átalakulás a szervezet későbbi megszüntetése és a vagyon tagok közötti szétosztása érdekében történjen. Éppen ezért biztosítani kell, hogy a szövetkezet vagyonának egy része az átalakulás után is a szövetkezeti mozgalom céljainak szolgálatában maradjon. Ebből a szempontból nyilván különbséget kell tenni a kisszövetkezetek (amelyeknél a vagyon teljes egészében a tagok befektetéseiből, illetve a gazdálkodás eredményességéből származik), és & „hagyományos szövetkezetek" között, ahol a rendelkezésre álló vagyon egy része nem vezethető vissza a jelenlegi tagok befektetéseire és munkáira. Az sem lenne helyes, ha az egykori különböző állami támogatások jogcímén az átalakuló szövetkezeteknél az állam tulajdonosi részesedéshez jutnak. Másszóvaí az állam, illetve az általa megbízott vagyonkezelő szervezet átalakulás esetén csak az esetben juthat részvényhezüzletrészhez, ha az átalakulás időpontjában is tulajdonában álló vagyontárgyak vannak a szövetkezetben. 2. Az átalakulás szabályozása során tehát különféle érdekek egyidejű érvényesítését kell a törvénynek biztosítania, így elsősorban á) a tagság érdekét, b) magának a szövetkezetnek, végül c) a szövetkezeti mozgalomnak érdekét. Ez nyilván csak az érdekek kiegyensúlyozása útján lehetséges. Ebből a szempontból az átalakulás előfeltétele a szövetkezeti vagyon jelenlegi merev oszthatatlanságának bizonyos fokú feloldása.