Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 43. szám

1200 TANÁCSOKKÖZLÖNYE 43. szám i) a dölgozó elhelyezéséről, lakásban történő elhelyezés esetén pedig a lakás felszerelésével, továbbá a lakás karbantartásával, felújításával, berendezéseinek pótlásával, cseréjével kapcsolatos feladatok és költségek viselése tekintetében. 3.§ (1) A dolgozó munkabérében az irányadó besorolási jogszabály, kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat) rendelkezéseire tekintettel kell megállapodni. (2) A dolgozó átlagkeresetének számításánál — az általános szabályok szerint — munkabérét kell alapul venni. 4.§ A dolgozó részére járó ellátmányban az e rendelet mellékletében meghatározott keretek között kell megállapodni. 5.§ A dolgozót a munkabér és az ellátmány a külföldi munkahelyrevaló elindulás napjától kezdődően a végleges hazatérés napjáig, ha pedig a dolgozó ideiglenesen belföldön tartózkodik, a külföldi munkavégzési kötelezettség megszűnése közlésének napjáig illeti meg. 6.§ (1) A dolgozó részére járó munkabért és ellátmányt — eltérő megállapodás hiányában — a tárgyhónap utolsó munkanapján kell kifizetni. (2) A munkabért belföldön forintban, az ellátmányt pedig a munkavégzés helyén a (3) bekezdésben írt kivétellel a mellékletben feltüntetett pénznemben vagy az adott ország konvertibilis pénznemében kell kifizetni. (3) A nem konvertibilis valutájú országokban külkereskedelmi szerződés teljesítésén dolgozók részére a teljes ellátmányt olyan arányban kell helyi pénznemben, illetve konvertibilis valutában kifizetni, amilyen arányban az adott külkereskedelmi szerződés szerinti ellenértéket helyi pénznemben, illetve konvertibilis valutában meghatározták. Rubel elszámolású országokban azonban a teljes ellátmányon belül a konvertibilis hányad a hetven százalékot nem haladhatja meg. (4) A dolgozót keresőképtelenségének esetén — eltérő megállapodás hiányában — az ellátmány nyolcvan százaléka illeti meg. A másik külföldi munkahelyre történő kiküldetésének, ideiglenes hazatérésének vagy szabadságának időtartama alatt a dolgozót munkabére és — eltérő megállapodás hiányában — ellátmányának legfeljebb harminc százaléka illeti meg. (5) Az ellátmánnyal kapcsolatos túlfizetésből eredő, valamint a külföldön felmerült egyéb tartozását a dolgozó abban a külföldi pénznemben köteles megfizetni, amelyben a tartozás fennáll. Ugyanezen szabály vonatkozik a munkáltatónak a dolgozóval szemben fennálló tartozására. 7. § (1) A dolgozó részére prémium devizában a) az adott külkereskedelmi szerződés teljesítésével elért — az eredeti kalkulációhoz viszonyított — valutamegtakarítás ötven százaléka erejéig, vagy b) külföldi gazdasági vállalkozás nyereséges működése esetén a vállalati eredmény terhére, vagy c) a kiküldő szerv devizakerete terhére fizethető. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben prémium akkor fizethető, ha a vállalati eredmény a Magyarországról utalt ellátmányt levonva is nyereséget mutat. Nem képezheti a prémium alapját a könywiteltechnikailag átfuttatott forgalom. (3) A (2) bekezdés alapján történő prémium kifizetésre az éves nyereségeíszámolást követően kerülhet sor. 8. § (1) A dolgozó külföldi munkahelyre történő kiutazásának és végleges hazautazásának, illetve az üzemi balesettel kapcsolatos utazásának költsége és az azzal összefüggő egyéb költség, továbbá ingóságainak szállítási költsége a munkáltatót terheli. (2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályokat a másik munkahelyre történő áthelyezés során is alkalmazni kell. (3) A dolgozó szabadságra történő haza- és visszautazásának indokolt költségéi — eltérő megállapodás hiányában — évente egyszer meg kell téríteni. 9.§ (1) A dolgozó kiküldetési költségei megtérítésénél — a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel — az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő dolgozókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (2) Ha a dolgozó a külföldi munkahelyének országában — székhelyén kívül — teljesít kiküldetést, napidíj és. szállásköltség csak a nyolc órát meghaladó távollét esetén jár. A napidíj mértéke az (1) bekezdés szerint számítható napidíj negyven százalékáig terjedhet.