Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 43. szám

1194 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43. szám Törvények 1989. évi LIV. törvény a Büntető Törvénykönyv módosításáról* 1. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk) 55. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ebbe nem számít bele az az idő, amely alatt a közügyektől eltiltással érintett jogok a 41. § (3) bekezdése értelmében szünetelnek, valamint az az idő sem, amely alatt az elítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani." 2. § A Btk 70. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az (1) bekezdés 1—3. pontjában felsorolt intézkedések önállóan, büntetés helyett, a 4—5. pontban felsoroltak önállóan és büntetés mellett is alkalmazhatók, a 7. pontban megjelölt intézkedés büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható." 3. § A Btk 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság (48. §), illetve a próbaidő (72. §, 89. §) eredményes elteltéhezaz elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. Visszaeső próbára bocsátása [72. § (4) bek.] esetén a pártfogó felügyeletet el kell rendelni." 4. § A Btk 245. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „245. § Aki a büntető eljárás, továbbá a szabadságvesztés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." 5. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. (2) A Btk 70. §-a (1) bekezdésének 6. pontja és 78—81. §-a a hatályát veszti. (3) A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 97/A §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az a szabadságvesztésből véglegesen szabadult személy, aki a pártfogó felügyelet szabályait megszegi, hatvan napig terjedő elzárással vagy tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." (4) A törvény hatályba lépése előtt elrendelt szigorított őrizet eV a szigorított őrizettel kapcsolatban elrendelt pártfogó felügyelet nem hajtható végre. E rendelkezés végrehajtásáról az igazságügyminiszter gondoskodik. Dr. Szűrös Mátyás s. k., Jakab Róbertné s. k., a Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgűlés alelnöke * Az Országgyűlés a törvényt az 1989. december 18-ai ülésén fogadta eL INDOKOLÁS a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslathoz 1. A szigorított őrizet intézményét a különösen veszélyes visszaesőkkel szembeni védekezés fokozása érdekében az 1974. évi 9. törvényerejű rendelet vezette be. A Büntető Törvénykönyv a szigorított őrizetet beiktatta a büntetőjogi intézkedések rendszerébe. Ez az intézkedés biztonsági jellegű szabadságelvonás, amelynek végrehajtása az ugyanabban az ítéletben kiszabott szabadságvesztés kitöltését követően kezdődik. 2. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 90. §-a a szigorított őrizet végrehajtásának feladatát abban határozza meg, hogy sajátos végrehajtási rendjével, intenzív nevelési módszerek és eszközök igénybevételével kialakítsa a szigorított őrizetesben a törvények megtartása, a becsületes életmód folytatása iránti igényt és ezzel elősegítse a társadalomba való beilleszkedését Ennek a feladatnak a realitása azonban mind elméleti, mind gyakorlati szempontból vitatható. A pedagógia alaptétele, hogy eredményes nevelés csak a nevelt közreműködésével, személyes motivációjával folytatható. Erre azonban a szigorított őrizeteseknél nem lehet számítani. Az elítéltek igazságtalanul súlyosnak érzik a szabadságvesztés kitöltését követően végrehajtott szabadságelvonást, nem tesznek különbséget a büntetés és az intézkedés között. Egyébként is kétséges, hogy azok a többszörös visszaesők, akiknél a szigorított őrizet alkalmazható, bármilyen nevelési eszközzel befolyásolhatók, mert a bűnözés életformájukká vált. A szigorított őrizetet mind az elítéltek, mind a büntetésvégrehajtási testület tagjai lényegében büntetésnek tekintik. A végrehajtása sem a formai, sem a tartalmi elemeit tekintve nem különbözik a szabadságvesztés végrehajtásától, így a szigorított őrizet csupán a bűnözők egy csoportjának a társadalomtól való elkülönítését képes megvalósítani. Ugyanakkor a szigorított őrizet a társadalomtól való elkülönítés tartamának meghosszabbításával éppen a sikeres társadalmi beilleszkedés esélyeit csökkenti, mert a szigorított őrizetesek családi kapcsolatai meglazulnak, az önálló életvezetési képességük csökken, a személyiségük a büntetésvégrehajtási intézet zárt rendszeréhez hasonul. A szigorított őrizet hatástalanságát mutatja a szigorított őrizetből elbocsátottak gyakori visszaesése. A visszaesés okainak vizsgálata azt mutatja, hogy a huzamosabb ideje bűnöző életmódot folytató többszörös visszaesőknek csak kisebb részénél lehetséges a büntetésvégrehajtás során a személyiség olyan mértékű formálása, amely a szabadulásuk után valószínűsíti a társadalomba való beilleszkedés sikerét; különösen, ha hiányoznak a társadalmi beilleszkedést elősegítő feltételek. E