Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 989 A vevőkkel kapcsolatos áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követelésekről, a követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetni. Azokat az értékesítéseket, amelyeknek ellenértékét az átadás-átvétel időpontjában készpénzben kiegyenlítik, nem kell a nyilvántartásban szerepeltetni. Ezeket a tételeket a pénztárkönyvben kell bevételként elszámolni. A nyilvántartásban így azoknak az értékesítéseknek az adatai szerepelnek, amelyeket a számla átadása időpontjában nem egyenlítenek ki azonnal, azaz a pénztárkönyvben bevételként még nem számolhatók el. A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza: — a számla száma és kelte, — a vevő neve, — a számla végösszege, — a kiegyenlítés kelte és összege. A kibocsátott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bevezetni. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a követelést a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig bevételként kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A magánszemély évvégén a nyilvántartást lezárja. A kiegyenlítetlen számlaértékek összeadásával megállapítja a fennálló követelések összegét és ezt az összeget „ év december 31-én a vevőkkel szemben fennálló követelések összege" megjelöléssel a nyilvántartásba feljegyezi. b) A szállítók követeléseinek nyilvántartása A magánszemély az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásokról, a tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást vezet. Azokat a vásárlásokat, szolgáltatásokat, melyek ellenértékét az átadás-átvétel időpontjában készpénzzel kiegyenlítik, nem kell a nyilvántartásban szerepeltetni. Ezeket a tételeket a pénztárkönyvben kell kiadásként (költségként) elszámolni. A nyilvántartásban azoknak a vásárlásoknak és szolgáltatásoknak az adatait kell szerepeltetni, amelyeket a számla átvétele időpontjában nem egyenlítenek ki azonnal, tehát a pénztárkönyvben kiadásként (költségként) még nem számolhatók el. A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza: — a számla száma és kelte, — a szállító neve, — a számla végösszege, — a kiegyenlítés kelte és összege. A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni. 1 A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a tartozást a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig kiadásként (költségként) kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartásban keresztül kell vezetni. : Évvégén a nyilvántartást le kell zárni! A kiegyenlítetlen számlák értékének összeadásával meg kell állapítani a fennálló tartozások összegét és ezt az összeget „ év decemberi -én szállítókkal szemben fennálló tartozásoköszszege" megjelöléssel a nyilvántartásba fel kell jegyezni. c) Munkabérek, -díjak elszámolása és nyilvántartása A magánszemély a munkaviszony vagy egyéb jogviszony címén kifizetett munkabérekről és -díjakról a munkavállalók részére elszámolást ad, illetve a kifizetett bérekről, díjakról és a munkavállalóval szembeni tartozásairól munkavállalónként nyilvántartást vezet. A nyilvántartás — a munkavállaló személyi adatain túlmenően — egy vagy több naptári évre egybefüggően tartalmazza a részére különféle jogcímeken kifizetett személyi jövedelemadó köteles bruttó összegeket, a bruttó összegekből levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, az egyéb levonásokat és a részére kifizetett nettó összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve — amennyiben erre a magánszemély köteles — év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges. A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak a pénztárkönyvi adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban a vonatkozó pénztárkönyvi tételre kell hivatkozni. d) Az a magánszemély, aki a jövedelemszerző tevékenysége gyakorlása során saját tulajdonú állóeszköz értékcsökkenési leírását kívánja költségként érvényesíteni, az állóeszközökről egyedi nyilvántartást vezet. A nyilvántartás állóeszközönként az alábbi adatokat tartalmazza: — az állóeszköz megnevezése, száma, — gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, — a gyártás éve, gyártási száma, — a beszerzés és a használatbavétel időpontja, — a kiselejtezés időpontja, — az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai, — bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja), — az elszámolt értékcsökkenés évente (ez az ősszeg számolható el költségként), — nettó érték. Az állóeszköz nyilvántartásba vétele a számla, illetve egyéb okmány alapján történik. Ugyancsak a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a nyilvántartásban a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt képez e szabály alól az az általános forgalmi adó alany magánszemély, aki a beruházásait terhelő általános forgalmi adó 100 százalékát nem vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, valamint az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóval kapcsolatban alanyi adómentességet választott. Ezekben az esetekben az adó összege is amortizálható, ezért az állóeszköz bruttó értékének meghatározásakor az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési érték vehető figyelembe. Az állóeszközállományban értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett csökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban szintén el kell számolni. Az állóeszköz egyedi nyilvántartását az eszköz értékesítését, kiselejtezését, megsemmisülését követő öt évig meg kell őrizni. e) Gépjármű használati nyilvántartás (útnyilvántartás) Az adózó a gépjármű használatáról — amennyiben annak költségeit havi 500 kilométert meghaladóan kívánja elszámolni — útnyilvántartást vezet.