Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

980 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 38. szám b) közönségszervező, c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító, c) biztosítási ügyintéző, e) hírlapterjesztő, f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse, g) könyv-, hanglemez- és műsoros kazetta bizományos, h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó, i) átutalási betétszámlát OTP-megbízásból munkahelyen kezelő, j) borítékos sorsjegyet árusító magánszemély részére kifizetett jövedelemből. (3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek állami végkielégítésként kifizetett öszszegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és a 32. § (5) bekedésében foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie. (4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély részére kifizetett, nem munkaviszonyból származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is, feltéve, hogy az a 7. § (1) bekezdése alapján nem adómentes. (5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie. 50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 47. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani és levonni. (2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást — ide nem értve a nyugdíjat —, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt — ha jogszabály másként nem rendelkezik — az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmaásával kell meg-' állapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott. (3) A szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőlegei az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani. (4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, kifizetőtől származó 10., 11., 12. és 30. §-ok szerinti, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg. 51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg — választása szerint—a 46—47. §-ok alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható. (2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme — az esedékes kifizetéssel együtt — a 37. § (1) bekezdéséjben szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg. (3) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1) bekezdésének és a 49. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a 38. § (1) bekezdésében meghatározott jövedelemmel rendelkező, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az évi nyugdíjának és egyéb összevonás alá tartozó jövedelmének együttes összege — az esedékes kifizetéssel együtt — a 38. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket még nem haladja meg. (4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését, vagy a gyermekgondozási segély igénybevételét megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralevő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni. (5) Az adóelőleget a 32. § (3) bekezdésének b) pontjában említett jövedelem megosztására tekintet nélkül kell a kifizetőnek levonnia. (6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni. 52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46—51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az évvégén—ezen jövedelmek után—elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 51. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokra is. (2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le. Az adó megfizetése 53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget (adókülönbözet) az adóigazgatási eljárásról