Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 981 szóló jogszabályban meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A100 forintot el nem érő adókülönbözetet—a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével — nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza. (2) Az adókülönbözet megfizetésére az adóhatóság — az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabály szerint — legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet. 54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. (2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság a magánszemélytől azt nem követelheti. (3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetni. Az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése 55. § (1) Az adóhatóság ellenőrzi a magánszemély adókötelezettségének teljesítését, az adó megállapításának helyességét és befizetésének tényét. (2) Az adóhatóság határozattal állapítja meg annak a magánszemélynek az adóját, akiről megállapította, hogy valótlan adóbevallást nyújtott be, vagy adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget, illetve, ha a magánszemély adóját a munkáltató a 41. § (4) bekezdése alapján helytelenül állapítja meg. (3) Az adóhatóság határozatát az ellenőrzés során, illetve más módon tudomására jutott adatoknak és más bizonyítékoknak az adóbevallással történő egybevetése alapján hozza meg. (4) Az adóhatóság becsléssel állapítja meg az adóalapot, ha a magánszemély vagyonnyilatkozatából, vagy más módon tudomására jutott adatokból azt állapítja meg, hogy a magánszemély kiadásai meghaladják adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de bizonyítható módon megszerzett jövedelmeinek összegét. Ebben az esetben — figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is — az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy számottevő vagyongyarapodása és életvitele fedezetéül a magánszemélynek milyen nagyságú jövedelemre volt szüksége. 56. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg. (2) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget abban az esetben is, ha a magánszemély, a 41. § (4) bekezdése, továbbá a 43. § szerint megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető és a magánszemély között vita van. A vagyonnyilatkozat 57. § (1) A belföldi állandó lakóhellyel rendelkező magánszemélyt —teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól — a Minisztertanács rendeletében háromévenként, az adóhatóság pedig határozatával legfeljebb évente egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti. Az adóhatóság ilyen határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye. (2) A nyilatkozattételi kötelezettség az ingatlanok és a nagy értékű ingóságok felsorolására terjedhet ki. Nem terjedhet ki a kötelezettség a takarékbetétben levő vagyonra. Ha azonban a magánszemély erről nyilatkozatot tesz, és meglétét külön meghatározott módon igazolja, az adóhatóságnak azt el kell fogadnia [61. § (3) bekezdés]. (3) A vagyonnyilatkozatban nem szereplő vagyontárgyat az adózás szempontjából — az ellenkező bizonyításig — úgy kell tekinteni, mintha azt a magánszemély az utolsó vagyonnyilatkozatot követően szerezte volna. 58. § A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget az 59— 60. §-ban foglaltak szerint kell teljesíteni. 59. § (1) A vagyonnyilatkozatot az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes felügyelőségénél kell benyújtani, az erre rendszeresített nyomtatványon. (2) A házastársak a házastársi életközösség fennállása alatt együttesen tesznek nyilatkozatot a házastársi vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyakról. A különvagyonról a tulajdonos ugyanabban a nyilatkozatban elkülönítetten nyilatkozik. Ha a házastársaknak lakóhelyük alapján a nyilatkozatot eltérő adóhatósághoz kellene benyújtaniuk, azt bármelyikük lakóhelye szerint illetékes adóhatósághoz benyújthatják. (3) A kiskorú vagyonát a szülői felügyelet jogát gyakorló szülő (törvényes képviselő) saját nyilatkozatában, de attól elkülönítve tünteti fel. 60. § A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a magánszemély következő vagyontárgyainak felsorolására terjed ki: a) ingatlantulajdon — ideértve a lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezet tulajdonában álló lakást is, ha arra a szövetkezet tagját állandó használati jog illeti meg —, üdülő használati jog, föld (lakó- és üdülőtelek) tartós használata; b) a nagymértékű ingóság. 61. § (1) A vagyonnyilatkozatban a 60. §-ban fel nem sorolt vagyontárgyak is feltüntethetők. (2) Ha a magánszemély nyilatkozata nem tartalmaz az (1) bekezdésben foglaltakról az ingóságok azonosítására alkalmas részletezést: a) a háztartási felszerelés, a szokásos berendezési és a személyes használati tárgyak értékeként összesen legfeljebb 150 ezer forint fogadható el; b) az a) pontba nem tartozó minden egyéb vagyontárgyat figyelmen kívül keli hagyni. (3) A takarékbetétben elhelyezett megtakarításra vonatkozó vagyonnyilatkozat akkor fogadható el, ha a tulajdonos a betétkönyv számát és a kiállító pénzintézetei feltünteti. Azígy azonosított takarékbetétben elhelyezett öszszegről csatolni kell a pénzintézet igazolását.