Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 979 46. § (1) Adóelőlegként a munkáltatónak [67. § 31. pont] az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részét kell levonnia. (2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadni, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítani. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné. (3) Ha a magánszemélynek nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítani a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonni a nyugdíjra, de legalább a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell osztani. (4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szorozni tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelmet. Ha az így kapott összeg a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg, adóelőleget nem kell levonni, ha meghaladja, akkor a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkenem kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval, vagy a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre eső adóval, ha ez az utóbbi a több. 47. § (1) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja. (2) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést. (3) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium — kivéve, ha azt havonta számolják el — a nyereségrészesedés, a jubileumi jutalom, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredményköveteímény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás munkáltató által viselt díja. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik. (4) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel. 48. § (1) A kifizetőnek—ha e törvény eltérően nem rendelkezik — a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. A 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmek, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemélyek esetében a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni. (2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg számítás során a költségtérítésként kifizetett, valamint a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt ősszegből adóelőleget nem kell levonni. (3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve a vállalkozásból származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Arinál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) és (3) bekezdés] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját—a 38. § (4) bekezdésére tekintettel — figyelembe kell venni. Az a magánszemély, aki egyébként nem saját vállalkozásával áll munkaviszonyban, a vállalkozásból származó jövedelme után adóelőleget az (1) bekezdés szerint köteles fizetni. (4) Az egyéni vállalkozó az adóelőleget a (3) bekezdésben meghatározott módon az egyéni vállalkozói tevékenységének bevételéből személyes célra felvett összeg után fizeti meg. 49. § (1) A találmányból (11. §), egyes tudmányos és művészeti tevékenységekből (12. §), az egyes ingatlanok hasznosításából (25. §) származó, valamint a 30. § hatálya alá tartozó egyéb jövedelem után — ha a jövedelem nem kifizetőtől származik—az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni. (2) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a vele munkaviszonyban nem álló és tevékenységét nem vállalkozás keretében végző: a) KST-ügyintéző,