Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK nek hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításból származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. (3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként kül­földről származó bevétel esetén — ha nemzetközi szerző­désből vagy viszonosságból más nem következik — a kül­földön megfizetett jövedelemadó összegével csökkentett jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Adókedvezmények 38. § (1) Nem kell az adót megfizetni: a) a nyugdíj, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öreg­ségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szö­vetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetke­zeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék (a továbbiakban együtt: nyug­díj), továbbá a tagsági pótlék egész összege után, valamint b) a nyugdíj és az adott évben szerzett egyéb jövedel­mekegyüttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem ha­ladó része után. (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magán­személyekre, akiknek a nyugdíja adómentes. (3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképessé­gű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánsze­mélyt e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül. (4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adó­alap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedel­mű személyt adóként terhelné. 39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adó­ból levonhatók a magánszemély által viselt következő összegek: a) a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése cél­jából az adott évben pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer fo­rint összegű megtakarítás 20 százaléka; b) a nyugdíjbiztosítás és a 10 éves, vagy annál hosszabb tartamú életbiztosítás naptári évben fizetett díjának 20 százaléka, legfeljebb évi 7200 forintig, kivéve, ha az egyé­ni vállalkozó a díjat költségként elszámolta; c) külön jogszabályban adókedvezmény igénybevételé­re jogosítóként meghatározott lakáscélú kölcsön 3 száza­lékot meghaladó kamatának 20 százaléka. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott meg­takarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona — ideértve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is — részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásár­lására használta fel, az igénybe vett adókedvezmény 60 szá­zalékkal megnövelt összegét kell visszafizetni. (3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott bizto­sítás esetén, amennyiben a biztosítási jogviszonyt a magán­személy a szerződéskötés napjától számított három éven belül megszünteti, akkor az igénybe vett kedvezmény 60 százalékkal növelt összegét kell visszafizetni. (4) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott ked­vezmény illeti meg azt a magánszemélyt is, akinek a 33. § (3) bekezdésében foglaltak szerint keletkezik adókötele­KÖZLÖNYE 977 zettsége. Amennyiben az adókötelezettség több évi bizto­sítási díj után keletkezik, az egyes évekre eső biztosítási díj után a kedvezmény az adókötelezettség keletkezésének évében olyan együttes összegben vonható le, mintha azt a magánszemély évenként érvényesíthette volna. 40. § (1) A 39. § (1) bekezdésének alkalmazása során a magánszemély lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, la­kás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést, valamint — ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel — a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bemutatni. (2) A 39. § (1) bekezdésében szabályozott kedvezmé­nyek együttes összege legfeljebb a megállapított adó [32. § (2) bekezdés] mértékéig terjedhet. IV. FEJEZET AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS HALASZTÁSA Az adó megállapításának módja 41. § (1) A magánszemély — a (2) bekezdésben megha­tározott kivétellel — e törvény és az adóigazgatási eljárási jogszabályok rendelkezései szerint, az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, il­letve az adót befizeti (önadózás). (2) Nem kell bevallani az adómentes, valamint a taka­rékbetétből, az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más ki­fizetésekből származó jövedelmet. Be kell azonban valla­ni a kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmet akkor, ha a magánszemély a kifizetővel írásban közölte, hogy ezt a jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kí­vánja vonni, valamint az árfolyamnyereséget, ha azt nem kifizető fizette ki. (3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként kül­földről származó jövedelem esetén azokat a jövedelmeket — a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül — be kell vallani, amelyek után adót vagy adóelőleget kell fizetni. (4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkavi­szonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban, vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó — adómentességet nem élvező — jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgá­ri jogi társaság, a szakcsoport ( a továbbiakban együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót — a 34., 38. és 39. §-okban foglaltakat is figye­lembe véve — a munkáltató állapítja meg, vonja le és fize­ti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszaté­ríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánsze­mélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója. (5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jog­következmények tekintetében adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóha­tósághoz fordulhat. (6) Az elhunyt magánszemély összjövedelmét és adóját — az elévülési időszakon belül — az adóhatóság határo­zattal állapítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents