Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

968 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 38. szám I. FEJEZET AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG 1. § A magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli. 2. § Jövedelem a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada vagy elismert költségekkel csökkentett része. 3. § Nem minősül bevételnek: a) a hitelként vagy kölcsönként kapott, illetve a hitelező részére visszatérített összeg; ftj a visszatérített adó, illetve adóelőleg címén kapott összeg; c) a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonásakor, kivéve, ha ezt az összeget a befektetéskor az összjövedelemből levonták (35. §), vagy a befektetett összeg után az adót az átalakuláskor az 1989. évi XIII. törvény 11. § (2) bekezdése vagy a 43. § (2) bekezdése, illetve a módosított 1971. évi III. törvény 48/A. § (3) bekezdése alapján nem kellett megfizetni; d) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték; e) az 1988. december 31. napjáig felhalmozott — és a korábbi jogszabályok alapján oszthatatlan ^szövetkezeti vagyon terhére, 1988. december 31. napján a szövetkezetben még tagként dolgozó magánszemély részére ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott üzletrész, vagyonrész, részjegy, illetőleg ingyenes vagyonjegy (a továbbiakban együtt: ingyenes szövetkezeti értékpapír) formájában megszerzett vagyoni érték, kivéve, ha a magánszemély azt elidegeníti. 4. § (1) Az adókötelezettség a jogszabályban előírt bejelentési, nyilvántartási, adóbevallási, adómegállapítási, adóelőlegfizetési, adófizetési, bizonylatkiállítási, bizonylatmegőrzési, valamint vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget foglalja magában. (2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. (3) Az adókötelezettséget nem érinti az, hogy a magánszemély bevételszerző tevékenységét hatósági engedély alapján vagy anélkül végzi, illetve a bevételt milyen formában (pl. pénzben, értékpapírban, ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog formájában, vagy egyébként természetben) szerzi meg. (4) A magánszemély az adókötelezettséggel összefüggő bizonylatait és nyilvántartásait az adó megállapításához való jog elévüléséig [63. § (1) bekezdés], halasztott adó (44. §) esetében az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított öt évig köteles megőrizni. 5. § (1) Az adókötelezettség kiterjed: a) a belföldről származó jövedelemre; b) a külföldről származó jövedelemre, ha a magánszemély lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (belföldi illetőség). (2) Belföldről — ideértve a vámszabad-területet is — származik az a jövedelem, amelynek forrása belföldön van. Ilyennek minősül különösen: a) a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszonyból; b) a belföldön végzett tevékenységből; c) a belföldön történő értékesítésből; d) a belföldön lévő vagyoni értékből származó jövedelem. (3) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott bevételt az év utolsó napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell — a fizetés módjától függően — forintra átszámítani. 6. § (1) A külföldi részvételű gazdasági társaság külföldi tagja által a gazdasági társaság Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottjának a gazdasági társaságban végzett tevékenységére tekintettel juttatott jövedelem külföldről származónak minősül. E bevételre a 9. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. (2) A 11—12. §-okban meghatározott jövedelem külföldről származik, ha az eredeti jogosult közvetlenül külföldre értékesít, és akkor is, ha a külföldön végzett tevékenységhez, illetve a külföldre történő értékesítéshez belföldi közvetítő szervezetet vesz igénybe. (3) Ha az egyéni vállalkozónak (19. §) a vállalkozói tevékenysége körében külföldről származó bevétele is van, akkor a vállalkozásból származó jövedelmének olyan hányadát kell külföldről származónak tekinteni, amilyen hányadot a külföldről származó bevétel az összes bevételen belül képvisel. (4) A jövedelem adókötelezettségének nem feltétele, hogy azt belföldre átutalják, vagy behozzák. Az adómentesség 7. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az a magánszemély és adómentes az a jövedelem, akinek, illetve amelynek mentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. (2) Mentes az adó alól, ha e törvény másként nem rendelkezik: 1. az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás keretében nyújtott anyasági segély, temetési segély, jövedelempótlék, házastársi pótlék, árvaellátás, végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj; 2. a családi pótlék; 3. a külföldről kapott nyugdíj; 4. a gyermekgondozási segély, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a szociális és nevelési segély, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a nemzeti gondozott gondozási díja, a hadigondozási pénzellátások, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozó rendszeres szociális és átmeneti járadéka; 5. a természetben nyújtott oktatási-, egészségügyi- és szociális ellátás; 6. a szakmunkástanuló, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma;