Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 31. szám

31. szám T A N Á CSOK KÖZLÖNYE 907 (11) A termék- (áru-) értékesítés vagy a szolgáltatás teljesítése alkalmával kiállított kísérő okmánynak (szállítólevélnek) legalább az eladó és a vevő nevét a termék (áru) vagy szolgáltatás megnevezését, KSH besorolási számát (az általános forgalmi adókulcs meghatározásához alkalmas módon), mennyiségét, mennyiségi egységét és — feltüntetésének mellőzésére vonatkozó előzetes megállapodás hiányában — az általános forgalmi adó nélküli egységárát kell tartalmaznia. (12) A szállító — eltérő megállapodás hiányában — köteles a bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységekbe szállított árukról a számlát átvevő boltonként (üzletenként) kiállítani. A szállító és megrendelő szerződésileg összevont — a szerződéses üzleteket kivéve — nem boltonkénti, üzlelenkénti számlázásban megállapodhat. (13) A számlát — más jogszabályi előírás vagy megállapodás hiányában — a teljesítés napját követő 8 munkanapon belül kell kiállítani és a vevőnek megküldeni. Ha a szállító és a vevő összevont számlázásban állapodtak meg, a tárgyhónap utolsó napján teljesített szállítás vagy szolgáltatás értékét is tartalmazó számlának legkésőbb a teljesítés hónapját követő hó 8. napjáig meg kell érkeznie a vevőhöz. (14) A vevő a számlát egy vagy több másolattal is kérheti. Ez esetben a számlázás többletköltségének megtérítésében a szerződő felek külön állapodnak meg. Szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok 6.§ (1) Azokat a nyomtatványokat (bizonylati űrlapokat), amelyek: a) illetéktelen felhasználása esetén a vállalkozás a címzettel szemben felszólamlási joggal nem élhet (pl. készpénz csekkek, elszámolási utalványok, szállítólevelek), b) beszerzése esetén a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatvány névértékének megfelelő ellenértéket kell fizetni (pl. MÁV fuvarlevelek, tüzelőutalványok), c) illetéktelen felhasználása a vállalkozáson belül visszaélésre adhat alkalmat (pl. bevételi és kiadási pénztárbizonylat, raktári bevételi és kiadási utalványok, leltárfelvételi bizonylatok, étkezési jegyek), és d) a „készpénzfizetési számla" nyomtatványokat szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványoknak kell minősíteni. A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok körét — figyelembevéve az egyéb jogszabályi előírásokat is — a vállalkozás vezetője (igazgató, elnök stb.) határozza meg. (2) A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasználó szerv (osztály, személy), a felhasznált mennyiség — sorszám szerint — és a felhasználás időpontja szerint is megállapítható. A felhasználó köteles a nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) elszámolni. A nyomtatványok átadása illetve átvétele csak elismervény ellenében történhet. A bizonylatok feldolgozása 7.§ (1) A feldolgozás során ellenőrizni kell a bizonylatokon feltüntetett adatokat (információkat) és a bizonylatok csoportosításával elő kell készíteni a megfelelő feljegyzésekben (nyilvántartásokban) való rögzítésüket (könyvelésüket). A feldolgozás keretében a) meg kell jelölni azokat a könyvviteli számlákat (analitikus nyilvántartó lapot), amelyeken a gazdasági művelet hatásának értékét, illetve mennyiségi adatait rögzíteni kell (számlakijelölés, gépi adatfeldolgozás esetén az előírt kódolás), b) a bizonylatot — kötegelt gépi adatfeldolgozási mód esetén a bizonylatokból összeállított csomagot — el kell látni a számlakijelölést, illetve a kódolást végző személy kézjegyével, valamint a könyvelés (feldolgozás, rögzítés) megtörténtét, időpontját igazoló és az egyeztetést, valamint a visszakeresést elősegítő hivatkozásokkal. (2) A feldolgozás során ellenőrizni kell a) az aláírók jogosultságát; b) a bizonylat alaki, tartalmi és számszaki helyességét, valamint azt, hogy a könyveléshez (adatfeldolgozó helyhez) minden bizonylat megérkezett-e, továbbá azt, hogy az adatok feldolgozása teljeskörűen megtörtént-e; c) a folyamatokba épített ellenőrzés végrehajtását. (3) Gépi feldolgozás esetén az adatrögzítés előtt a (2) bekezdésben előírt ellenőrzéseken kívül a kódszámok tartalmi és formai ellenőrzését is el kell végezni. A rögzített adatok ellenőrzéséhez fel kell használni a feldolgozó gépek nyújtotta technikai lehetőségeket (kontrolszámok CDV ellenőrzés, tételszám, tételsorrend-figyelés, táblaösszefüggés stb.). A számszaki, logikai és összefüggés ellenőrzéseket lehetőleg a számítógépi programokba kell beépíteni. (4) A bizonylatra helytelenül bejegyzett adatok javítása során az eredeti bejegyzést át kell húzni úgy, hogy az eredeti bejegyzés (szám vagy szöveg) olvasható maradjon. A helyesbített adatokat az áthúzott szám, illetve szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzést minden példányon javítani kell; fel kell tüntetni továbbá a helyesbítés időpontját és a bizonylatot a helyesbítő személynek alá kell írnia. Pénztári és bank bizonylatokat javítani nem szabad. A rontott pénztári bizonylat, készpénzcsekkek, elszámolási utalvány stb. helyett új bizonylatot kell kiállítani és a rontott bizonylatot (illetőleg annak összes példányát) meg kell őrizni. (5) A más vállalkozótól érkezett bizonylaton a felfedett hibákról a bizonylat kiállítóját értesíteni kell és fel kell szólítani a hiba helyesbítésére. A vállalkozó más vállalkozó által kibocsátott bizonylatot nem javíthat. (6) A hibásan — más vállalkozó részére — átadott bizonylatot a kibocsátó vállalkozó köteles kijavítani. A javítás történhet az eredeti — hibás — bizonylat érvénytelenítésével és új bizonylat kibocsátásával, vagy helyesbítő bizonylat kiállításával és megküldésével. A hibás bizonylat