Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 15. szám

426 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám A társasági adó hatálya alá tartozó szerveze­tek költségvetési befizetési kötelezettsége 1987­ben meghaladta a 9 milliárd forintot; ez mintegy 30%-kal több az előző évi befizetési kötelezett­ségnél. A befizetések túlnyomó részét (97%-át) a kisvállalkozók teljesítik. A társas vállalkozások növekedése 1987-ben tovább polarizálódott. A termelési érték 5%-os (az előző évekénél kisebb) növekedése differen­ciált fejlődést takar. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek és a szakcsoportok száma, teljesít­ménye csökkent. Az előző évihez közelálló ütem­ben nőtt a létszám és a termelés az önálló gaz­dasági munkaközösségek és a polgári jogi társa­ságok körében. A társaságok számában, a terme­lési érték alakulásában jól tükröződnek a jövede­lem növelésének lehetőségében és az adóviselő­képességben meglevő különbségek. A társasági adó kulcsának 4 százalékpontnyi megemelése következtében a számításoknak meg­felelően jelentős ütemben nőtt a társasági adó befizetése. A teljesített 3,3 milliárd forintnyi be­fizetés 47%-kal 'haladta meg az 1986. évit. Az átlagnál nagydbb arányú a növekedés az önálló (71%) és a vállalati gazdasági munkaközösségek­nél (60%). Az átlagosnál kisebb volt a növekedési ütem a szakcsoportoknál. A társaságok egy főre jutó átlagos jövedelme 1987-ben 7%-kal (körülbelül évi 7000 forinttal) nőtt. Ez természetesen jelentős szóródás mellett alakült ki. A tagok jövedelme növekedésének tudható be az általános jövedelemadó-befizetések igen dinamikus növekedése is, ugyanis 1987-ben az általános jövedelemadó kulcsa nem emelke­dett. 3. Felhalmozási kiadások Az 1987. évi államháztartási mérleg szerint felhalmozási kiadásokra a központi és a tanácsi költségvetésből, valamint az elkülönített állami pénzalapokból összesen 99,9 milliárd forintot for­dítottak. Ez a teljes államháztartási kiadások 12,6%-a. A felhalmozási kiadások aránya közel 1,5 százalékponttal több lett a tervezettnél. En­nek az oka alapvetően az, hogy a tanácsok a köz­pontilag számítottnál többet használtak fel be­ruházásokra, beruházási célú alapátadásra és egyéb fejlesztési kiadások finanszírozására. Va­lamelyest növelte a felhalmozási kiadások ará­nyát az is, hogy a központi költségvetés felhal­mozási célú támogatásai is — mintegy 4 milliárd forinttal — meghaladták a tervezettet. Az állami költségvetés felhalmozási célokra összesen 39,4 milliárd forintot irányzott elő, ami­ből a beruházások közvetlen támogatása (tarta­lékkal együtt) 31,3 milliárd forint összeget kép­viselt. A költségvetési előirányzatok egészét és célonkénti megoszlását a népgazdasági terv be­ruházáspolitikai követelményrendszere határozta meg. A tervezés számolt azzal, hogy új központi beruházás nem kezdhető el, a rendelkezésre álló forrásokat a termelőszférában az exportkapaci­tások bővítésére, a nem termelő területeken a la­kásépítésre, valamint a tudományos kutatás és az oktatás fejlesztéseire kell koncentrálni. A belföldi felhasználás, ezen belül is a beru­házások mérséklésére év közben hozott intézke­dések ellenére a szocialista szektor beruházásai igen jelentős mértékben emelkedtek. A gyors nö­vekedés elsősorban a vállalati és a tanácsi be­ruházásokra volt jellemző, és nem vagy alig érin­tette azokat a beruházásokat, ahol a közvetlen ál­lami költségvetési finanszírozás volt a meghatá­rozó. Így végül is a költségvetési források aránya a beruházások finanszírozásában a tervezettnél valamelyest kevesebb. A költségvetés felhalmozási kiadásainak tény­leges összege 43,5 milliárd forint, amiből a beruházások támogatása 34,1 milliárd forint. A költségvetés felhalmozási kiadásai túlnyomórészt az egyes célokhoz automatikusan kapcsolódó tá­mogatási többletek miatt haladták meg a terve­zettet. Nagyberuházásokra a népgazdasági terv sze­rint összesen 14,2 milliárd forintot lehetett for­dítani, amiből 2,7 milliárd forint volt a költség­vetési támogatás. Évközi döntések következtében a folyósítható támogatás 300 millió forinttal csökkent. Ez a mérséklés két folyamatban lévő fejlesztést (Ferihegyi repülőtér, Budavári Palo­ta), valamint egyes előkészítési és tervezési elő­irányzatokat (recski bányászati kutatás, Pénz­jegynyomda) érintett. 1987-ben nem indult új nagyberuházás, a folyamatban lévők éves üteme lényegében teljesült. A néhány fejlesztésnél mutatkozó, összesen 300 millió forint lemara­dást (ebből a Paksi Atomerőmű I. ütemének vég­leges megtakarítása 130 millió forint) más beru­házások kisebb túlteljesítése ellensúlyozta. Terv­szerűen valósult meg — 4,3 milliárd forint rá­fordítással — a Bős—Nagymarosi Vízlépcső­rendszer 1987. évi üteme, összességében az ál­lami nagyberuházások 1987. évi színvonala és forrásmegoszlása tervszerűen alakult, a költség­vetési támogatásból az évközi intézkedések nyo­mán előírt megtakarítás realizálódott. Célcsoportos beruházásokra a terv 27,5 mil­liárd forint összegű felhasználást irányzott elő. A célcsoportos beruházások 1987. évi teljesítése során fontos naturális célkitűzések valósultak meg. * így megteremtődött 7 milliárd köbméter földgáz és 2 millió tonna kőolaj termelésének fel­tétele, .kiépült több mint 1400 km villamosháló­zat, megvalósult 8000 hektár erdőtelepítés, villa­mosítottak 70 km hosszú vasúti vonalat, a tele­fon-főállomások száma 43 ezerrel gyarapodott, kiépült 60 km csatorna és 8000 köbméter/nap ka­pacitású szennyvíztisztító berendezés. Ebben a beruházási kategóriában a közvet­len költségvetési támogatási előirányzat 8,9 mil­liárd forint volt. A támogatást a költségvetés pozíciójának javítását célzó évközi intézkedések 700 millió forinttal mérsékelték. A beruházási

Next

/
Thumbnails
Contents