Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 31. szám

31. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 925 Tevékenységek Jegyzéke szerinti építőipari szolgáltatás végzése. Az építőipari tevékenység önköltségszámítására vonat­kozó előírásokat kell alkalmazni az ipari szolgáltatásnak minősülő gépek és gépi berendezések helyszíni technoló­giai szerelési munkáinak önköltségszámítása során is, ha azt a vállalkozás az építőipari tevékenységhez kapcsolódó­an végzi. II. Az építőipari tevékenység önköltségszámításának kalkulációs sémája 1. Közvetlen anyagköltség 2. Szállítási és rakodási költség 3. Közvetlen bérköltség 4. Közvetlen bérek járulékai 5. Közvetlen gépköltség 6. Egyéb közvetlen költségek 7. A kalkulációs egység közvetlen . önköltsége (1+2+3+4+5+6) 8. Az építmény külön költségei 9. Az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív köz­vetlen önköltsége (7+8) 10. Értékkülönbözetek 11. Az építmény, az építőipari szolgáltatás közvetlen önköltsége (9+10) A kalkulációs séma szerinti költségtényezők a vállalati, az ágazati (szakágazati, szakmai) sajátosságoknak, adott­ságoknak és információs igényeknek megfelelően részle­tesebben is tagolhatok, illetve a kalkulációs séma egyes költségtényezői az építőipari tevékenység jellegéből adó­dóan (pl. az építőipari szolgáltatásnál) el is hagyhatók. III. Az építőipari tevékenység közvetlen önköltsége kalkulációs költségtényezőinek tartalma Közvetlen költség minden olyan az építőipari tevékeny­ség kalkulációs egysége kivitelezése, végzése érdekében felmerült költség, amely a kalkulációs egységre utalvá­nyozható, illetve amelynek a kalkulációs egységre jutó ér­téke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megálla­pítható és elszámolható e mellékletben foglalt tartalom­mal. A közvetlen önköltségben a továbbfelhasználásra kerü­lő saját előállítású félkész és késztermékeket, anyagokat, szerkezeteket elszámolási egységáron (termelői áron, bel­ső elszámolőáron), a saját szállítások és rakodások értékét árutovábbítási díjtarifákkal vagy saját díjtételekkel, a gép­költséget belső díjakkal is el lehet számolni. (A vállalko­zás a belső bérleti díjakat, illetve díjtételeket más költség­csoportok elszámolásánál is alkalmazhatja.) Az elszámo­lási egységár és a tényleges közvetlen önköltség, a díjtéte­lekkel, belső gépbérleti díjakkal elszámolt teljesítményi érték és a közvetlen önköltség szintű szállítási és rakodási költség, illetve gépköltség közötti különbözet értékkülön­bözetként kimutatható az ágazati számlakeretben előírtak szerint. Az értékkülönbözetek építmények közötti felosz­tásának szabályait a vállalkozás határozza meg, s rögzíti Szabályzatában. 1. Közvetlen anyagköltség Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni minden olyan felhasznált termék, szerkezet, berendezés stb. (a to­vábbiakban: anyag) értékét, amely a kalkulációs egység ki­vitelezéséhez, elvégzéséhez a vállalkozásnál műszakilag szükséges, amely a kalkulációs egység műszaki tartalom­nak, funkciónak megfelelő kivitelezéséhez, elvégzéséhez a vállalati normák szerint ténylegesen beépítésre, felszere­lésre kerül, számításba véve a szállítási, rakodási, tárolási, belső anyagmozgatási, vágási, faragási, bedolgozási stb. veszteséget is. A felhasználásban csak azokat a beépített, felszerelt anyagokat lehet figyelembe venni, elszámolni, amelyek a kalkulációs egység alkotó elemeivé válnak. Nem szabad közvetlen anyagköltségként kimutatni azoknak az anyagknak az értékét (még akkor sem, ha a kal­kulációs egységre közvetlenül utalványozhatók), amelyek más költségtényezők részét képezik. Nem szabad közvet­len anyagköltségként elszámolni azon anyagok felhsználá­sát, amelyek a szerkezetek kivitelezésekor (szerelésekor) elhasználódnak, ideértve az ideiglenesen beépített anya­gok, a gyártóeszközök elhasználódását is. Nem szabad közvetlen anyagköltségként elszámolni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, elvégzéséhez a meg­rendelőtől beépítés céljából térítésmentesen átvett és be­épített anyagok értékét, továbbá a beépített használt anya­gok használt és új értéke közötti különbözetet, a kibontott és ismételten beépített (visszaépített) anyagok értékét, ha az értékek közötti különbözetet, illetve a kibontott és is­mételten beépített anyagok értékét a megrendelő nem számlázta le. (Ha leszámlázta, akkor azt vásárolt anyag­ként kell a kalkulációba beállítani.) A közvetlen anyagköltségbe tartozó anyagok körét a vállalkozás saját hatáskörében szabályozhatja. Az anyag­normákat naturáliákban kell meghatározni. A felhasználásként elszámolt anyagmennyiségek indo­koltságát ellenőrizni kell (anyagelszámoltatás). Az elszá­moltatási kötelezettség alá tartozó anyagok körét, az elszá­moltatás gyakoriságát (határidejét) és módszereit (ideért­ve a különbözetek kivizsgálását és a szükséges intézkedé­sek megtételét is) a Szabályzatban rögzíteni kell. Az anyag­elszámoltatás eredményes végrehajtásához biztosítani kell, hogy a műszakilag szükséges, valamint a ténylegesen felhasznált mennyiség az elszámoltatási kötelezettség alá tartozó anyagok körében megállapítható legyen. A kalkulációban a vásárolt anyagok értékét beszerzési áron számítva kell megállapítani. A nem fuvarigényes köz-

Next

/
Thumbnails
Contents