Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 31. szám

924 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 31. szám zéséért teljesítmény- vagy időbérben az érvényes szabályok szerint kifizethető (elszámolható), illetve kifizetett (elszá­molt) munkabér összegét. Közvetlen bérek járulékai A bérjárulékok a kiegészítő fizetéseket, a bérpótléko­kat és az így számított összes bért terhelő társada­lombiztosítási járulék összegét foglalják magukban. 4. Gyártási különköltség A gyártási különköltségek csak meghatározott kalkulá­ciós egységhez kapcsolódhatnak. Gyártási különköltségként kell kimutatni a készülékek­nek, szerszámoknak, mintáknak, különleges gyártóeszkö­zöknek, a softvertermékeknek, a nagyértékű és három éven túl elhasználódó fogyóeszközöknek, a vásárolt szel­lemi termékeknek (például szabadalom, ipari minta, Know-how), a találmányi díjnak és a találmánnyal kapcso­latos közreműködői díjnak, a szabadalom hasznosítási (li­cenc) díjának, az újítási díjnak és az újítással kapcsolatos közreműködői díjnak, az ipari mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíjnak, és a szolgálati minta fejében fize­tett díjnak, továbbá a magánszemélyeknek fizetett szakér­tői díjnak kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható költségei összegét, valamint a termék helyszíni szerelésé­vel, beépítésével kapcsolatban felmerült kiszállási és uta­zási költségeket. A gyártási különköltségeket részletezni kell. A különle­ges gyártóeszközöknél — ha elszámolásuk mennyiségará­nyos — a gyártóeszköz összes költségét és a vele gyártani tervezett mennyiségei is fel kell tüntetni. 5. Egyéb közvetlen költségek Az ebben a költségtényezőben kimutatandó költségeket a gyártási rendszer, a technológia, a termelés-szervezés adottságai és sajátosságai figyelembe vételével a vállalko­zó határozza meg. A vállalkozó elhatározásától függően egyéb közvetlen költségként számolhatók el a gépek (termelő berendezé­sek) működtetésének és üzemeltetésének költségei, amennyiben azok kalkulációs egységre jutó értéke megfe­lelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható. Ide tartoznak: — a gépek (termelő berendezések) energia költségei, a termelési célt szolgáló és közvetlen anyagköltségként el nem számolt tüzelőanyag, gőz, gáz, sűrített levegő, víz stb. — a gépkezelők és gépkiszolgálók közvetlen munka­bérként el nem számolt munkabére (törzsbérek, bérjáru­lékok), — a gépek (termelő berendezések) üzemeltetésével kapcsolatban felhasznált segédanyagok (kenő és törlő anyagok) és fogyóeszközök értéke (ideértve a fogyóeszköz javítás költségeit és a bérelt fogyóeszközök kölcsönzési dí­ját), — a gépek (termelő berendezések) állóeszközfenntar­tásának költségei, — a gépek (termelő berendezések) értékcsökkenési le­írása. Technológiai folyamatonkénti (fázisonkénti) kalkulá­ció esetében itt mutatható ki a fázisnak az üzemi általános költségek körébe tartozó összes költsége. Előfeltétel az, hogy a fázis költségei és a fázisban előállított termékek kö­zötti kapcsolat műszaki-gazdasági számításokkal megha­tározható legyen. Ez általában akkor valósítható meg, ha a fázisban egy vagy egyfajta terméket vagy termékcsopotot gyártanak, illetve annak megmunkálását végzik. A vállal­kozónak az egyes fázisokhoz tartozó tevékenységek költ­ségtartalmát a fázis kezdő- és végpontját a Szabályzatban részletesen felsorolva rögzítenie kell. Az előzékben felsorolt költségeken túlmenően a vállal­kozó ebben a költségtényezőben mutathatja ki az üzemi általános költségek vagy a központi irányítás költségei kö­zé tartozó, de a kalkulációs egységre utalványozható költ­ségeket, így például — a gépek és termelő berendezések bérleti díját; — a bérmunkát végzőnek a munka teljesítésért térített díjat; — megbízások teljesítéséért a vállalkozóknak térített összeget. Az általános költségek közül kiemelt és egyéb közvet­len költségként elszámolt költségek körét és tartalmát a Szabályzatban rögzíteni kell. 6. Közvetlen önköltség A költségkategória a közvetlen költségek összegezésé­vel határozható meg. 2. számú melléklet a 6011988. (XII. 24.) PM rendelethez I. Az építőipari tevékenység kalkulációs egységei 1. Az építőipari tevékenység kalkulációs egységeit — ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik — a vállalkozó határozza meg az Építményjegyzékben szereplő építmé­nyek (építményrészek), a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke szerinti munkák és szolgáltatások (ezek részegy­ségei), továbbá a vállalkozás nagysága, tevékenységének összetétele figyelembevételével. 2. A rendelet alkalmazása szempontjából építőipari te­vékenységnek minősül a Központi Statisztikai Hivatal ál­tal kiadott Építményjegyzékben szereplő építmények kivi­telezése (megvalósítása, bővítése, bontása), továbbá a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Szolgáltatási

Next

/
Thumbnails
Contents