Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 14. szám

14. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 475 tozása állott fenn. A szövetkezet fizetési felhívással kötelezte a tartozás megfizetésére. A jogerős fizetési felhívást a szövetkezet kérelmére a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el. A felperes végrehajtás megszüntetése iránt indított pert arra hivatkozva, hogy a fizetési felhívás nem látható el végrehajtási záradékkal. Az eljárás során azt is előadta, hogy a fizetési felhívás nem volt jogerős. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. A megyei bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Egyidejűleg törölte a fizetési felhívásra vezetett végrehajtási záradékot. A végzés indokolásában — többek között — arra mutatott rá, hogy a záradékolásnak nem voltak meg a jogszabályi feltételei, mert lehetőség van a tartozás közvetlen levonására. A végzés ellen a legfőbb ügyész által benyújtott óvás alapján hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá: Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy az adott esetben nem volt helye végrehajtás megszüntetése iránti per indításának, mert nem álltak fenn a Vht. 44. §-ában írt feltételek. Helytálló az álláspontja abban a vonatkozásban is, hogy a felperes kérelme — tartalma szerint — a Vht. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti jogorvoslati kérelemnek minősül. Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor az alperes által kibocsátott fizetési felhívásra vezetett közjegyzői záradékot törölte. A Vht. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a végrehajtási záradékot a Vht. 15—20. §-ának megsértésével vezették az okiratra, a záradékot törölni kell. A végrehajtási záradék törléséről a közjegyző saját kezdeményezéséből, a végrehajtó észrevétele alapján vagy az érdekelt fél kérelmére végzéssel bármikor intézkedhet. A végzést kézbesíteni kell a feleknek, akik az ellen fellebbezhetnek. E jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a megyei bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes kérelmét átteszi az illetékes közjegyzőnek a szükséges intézkedés megtétele végett. Azzal, hogy a törlésről maga döntött, megfosztotta a feleket a fellebbezés lehetőségétől. A megyei bíróság téves álláspontot foglalt el a Vht. 19. §-ának alkalmazása tekintetében is. A Vht. 19. § (2) bekezdése alapján szövetkezeti szervnek pénzfizetésre kötelező határozata akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, illetőleg az nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Az alperes által követelt összeg nagyságából következik, hogy a közvetlen levonás aránytalanul hosszú időt venne igénybe, még abban az esetben is, ha a felperes munkabérét az alperesi követelést sorrendben megelőző más tartozás nem terheli. Erre figyelemmel nem volt jogszabályi akadálya a fizetési felhívás közjegyzői záradékkal történő ellátásának. (A Legfelsőbb Bíróságnak a legfőbb ügyész Pfl. 30.788/1986. számú törvényességi óvásával egyező P. törv. I. 20.292/1936. számú határozata alapján.) 5. A bírósági meghagyás kibocsátása feltételeinek vizsgálata a lakásbérleti jogviszony jelmondása érvényességének megállapítása iránti perben. A gyakorlatban ismétlődően előfordultak olyan esetek, amikor a lakásbérleti jogviszony felmondásadása érvényességének megállapítása iránti perben a bíróság nem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásának a feltételei fennállottak-e. Adott ügyben a felperes kereseti előadása szerint az alperes bérlőként lakott a tulajdonában lévő ingatlanban. Az alperes a lakbérfizetési kötelezettségnek nem tett eleget. Korábban már per is folyt közöttük a hátralékos lakbér megfizetése iránt. A felperes 1983 márciusában, majd 1984 januárjában felszólította az alperest a hátralékos lakbér megfizetésére. A felperes 1935. március 13. napján postára adott levelében a bérleti jogviszonyt 1985. április 30. napjára felmondta a bér nem fizetése miatt. Az 1985. május 8. napján jegyzőkönyvbe mondott keresetében a felmondás érvényességének megállapítását kérte. A bíróság 1985. május 15. napjára tűzött kí tárgyalást. A tárgyaláson az alperes nem jelent meg, tértivevénye nem érkezett viszza. A bíróság a tárgyalást május 21. napjára halasztotta. A tárgyalást követően a május 15. napjára szóló idézés a keresetlevéllel „nem kereste" jelzéssel visszaérkezett. A május 21. napjára szóló idézést az alperes apja vette át, az alperes azonban a tárgyaláson nem jelent meg. A bíróság a felperes kérelmére bírósági meghagyással kötelezte az alperest a lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A jogerős bírósági meghagyást a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásának nem voltak meg 3 jogszabályi feltételei. A Pp. 135. §-ának (1) bekezdése értelmében a tárgyalást a fél részéről akkor lehet elmulasztottnak tekinteni, ha a tárgyalásra szabályszerű idézése megtörtént. Az 1984. május 15.-Í tárgyalásra az idézés nem volt szabályszerű. A 43/1953. (VIII. 20.) MT. sz. rendelet 9. § (2) bekezdés rendelkezése szerint a posta részéről „nem kereste" jelzéssel visszaküldött keresetlevelet nem lehet kézbesítettnek tekinteni. A bíróságnak a kézbesítés elmaradásáról és annak okairól a felperest értesíteni kell. A felperes kérelmére a bíróság az alperes részére ügygondnokot rendelt ki, a keresetet részére kézbesíti, egyúttal az alperest — a lakására címzett ajánlott levélben — erről tájékoztatja. A május 15-i tárgyalás idézésénél a bíróság egyébként megsértette a Pp. 126. § (1)