Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 12. szám

12 .szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 443 A biztosított dolgozók keresőképességének elbírálása — a betegség megállapításához és a megfelelő gyógykezelés biztosításához hasonlóan — felelősségteljes orvosi döntést igényel. A keresőképtelenség megállapítása a dolgozó munkavégzés alóli mentesítését vonja maga után, amely a beteg gyógyulását elősegítő gyógytényező. A keresőképesség elbírálását a jogszabályok, a kijelölt kezelőorvosok feladatává teszik. A kezelőorvosok kijelölését a területileg illetékes kórházrendelőintézet (rendelőintézet) vezetője végzi, a budapesti és a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok vezetőinek egyetértésével. A kijelölés során az alapellátó szolgálatok vezetői részére biztosítani kell az érvényes jogszabályok megismerését, továbbá minősíteni kell az orvosszakértői feladat ellátásához szükséges egészségügyi és társadalombiztosítási, munkaegészségügyi ismereteket is. Az alapellátást végző orvosok kinevezésekor — természetesen — ezek a szempontok mérlegelésre kerültek, illetve a jövőbeni kinevezéseknél is figyelembe kell ezt venni. Szükséges az is, hogy a keresőképességet elbíráló orvosok munkájának értékelése során erre külön figyelmet fordítsanak. A szükséges ismeretek hiánya esetén a megfelelő továbbképzést biztosítani kell. A keresőképességet elbíráló szakrendelések (gondozók, tanácsadó, üzemi szakrendelés) orvosainak munkájában is — az említetteken kívül -— figyelembe kell venni a vonatkozó szakmaimódszertani levelekben foglaltakat és az eddigi gyakorlati tapasztalatokat. A kijelölés feltételei mellett a szükséges módosításokat olyan értelemben kell elvégezni, hogy azoknak a szakrendeléseknek az orvosai kerüljenek kijelölésre, ahol a keresőképtelen biztosítottak szakorvosi kezelését végzik. így a keresőképesség elbírálása és a gyógykezelés végzése azonos helyen történik (pl. szemészet, nőgyógyászat, traumatológia, sebészet stb.). A jogszabályi korszerűsítés azt a célt is szolgálja, hogy egyértelműbb legyen a táppénzes helyzet alakulása szempontjából érdekelt valamennyi szervezet együttműködése. Ez a továbbiakban segíti a keresőképesség korszerű orvosszakértői elbírálását és a felülvéleményezést, lehetőséget ad a táppénzes helyzet mindenkori reális értékelésére, a táppénzes helyzet javítását szolgáló közös javaslatok kidolgozására, a szükséges intézkedések megtételére. J j A rendelkezések módosítása során határozottabban került megfogalmazásra a körzeti orvosi szolgálat, az üzemorvosi hálózat és a szakrendelések szerepe a keresőképesség elbírálásában, konkrétabban fogalmazódott meg a felülvéleményező orvos és a főoryosi bizottság feladata és jogköre, kiegészült a jogszabály a társadalombiztosítási és érdekképviseleti szervek, valamint a munkáltatók féladatának meghatározásával, amely az üzem. a vállalat táppénzes helyzetének értékelésére vonatkozik. A keresőképesség orvosi elbírálásával kapcsolatos feladatokat a 15 1986. (XII. 17.) EüM számú rendelettel módosított 2'1979. (V. 16.) EüM számú rendeletek, valamint a végrehajtásukra kiadott, a 13 1986. (Eü. K. 21.) EüM számú utasítással módosított 17 1979. (Eü. K. 12.) EüM számú utasítások és szakmai irányelvek állapítják meg. Az üzemi egészségügyi szolgálat feladatát, működését az üzem gazdasági vezetőivel, társadalmi szerveivel való együttműködését az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok 15'1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet, a 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM számú utasítás írják elő. A rendelkezések értelmében a járóképes üzemi dolgozóknál az üzemi egészségügyi szolgálatok főfoglalkozású orvosai végzik az előzetes, időszakos munkaalkalmassági és szűrővizsgálatok mellett, a gondozás keretében a keresőképesség orvosi elbírálását. Ezentúl a munkáltatókkal, a társadalombiztosítási üzemi kifizetőhelyekkel, illetve ahol a dolgozók társadalombiztosítási ellátását a tanácsi központi elszámoló hivatalok folvósítják. ott a munkahelyi felelősökkel együttműködve — az üzemi dolgozók teljes körére kiterjedően —> rendszeresen elemzik a keresőképtelen állomány alakulását, amelynek alapján javaslatot tesznek az üzemi körülményekben rejlő, keresőképtelenséget előidéző okok felszámolására, segítséget adva a munkáltatók ezzel kapcsolatos feladatainak megoldásához. Az üzemi egészségügyi szolgálat felelős a dolgozók egészségi állapotáért: az üzemi egészségvédelem és a munkavégzés egészségügyi feltételeivel kapcsolatos kérdésekben pedig a gazdasági vezetés szaktanácsadója. Ennek megfelelően e két terület szakembereinek rendszeresen együtt kell működniük, a dolgozók keresőképtelensége alakulásával kapcsolatos egészségügyi, valamint a munkáltatói feladatok végrehajtásában.