Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 12. szám

'414 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 12. szám Az üzemi egészségügyi szolgálatok feladata a szakszerű segítségnyújtás is az üzemi dolgozók keresőképtelensége megelőzésével kapcsolatos munkáltatói feladatok megoldásában. Ennek érde­kében a munkáltatókat rendszeresen tájékoztat­ni kell a dolgozók egészségi állapotáról, a kereső­képtelenséget okozó megbetegedés alakulásáról és ennek alapján kezdeményezni kell az üzem­egészségügyi helyzet javítását szolgáló, megala­pozott intézkedéseket. Az új rendelkezés külön is kiemeli az üzemi orvosok (üzemi főorvos, üzemegészségügyi szolgá­lat, vezetője) szerepét az üzemi dolgozók rendkí­vüli felülvizsgálatának kezdeményezésében, bár­hol is tartják azokat keresőképtelen állomány­ban. E kezdeményezéshez alapot ad az üzem, a vállalat általános táppénzes helyzetének ismerete, illetve a konkrét esetekben véleményezett kere­sőképtelenségi ok és időtartam összevetése, minő­sítése a munkahelyi körülményekkel. Az üzemi orvosok munkahigiénés és üzem­egészségügyi szakmai ismeretei, valamint az üze­mi dolgozók alkalmassági és egyéb vizsgálata so­rán szerzett tapasztalatai lehetővé teszik, hogy az előzőekben részletezett feladatokat, az üzemi táp­pénzes helyzet javítása és a dolgozók egészségvé­delme érdekében megfelelően végezzék. Ezen fel­adatok folyamatos ellátása szükségessé teszi azt is, hogy az üzemi orvosok rendszeresen tájékoz­tatást kapjanak a kifizetöhelyektől a keresőkép­telen állományban levő üzemi dolgozókról. Az üzemi orvos végzi a járóképes betegek ke­resőképességének orvosi elbírálását. Indokolt esetben a beteget — az átadáshoz szükséges és a rendelkezésekben előírt nyomtatványokkal együtt, azokat kitöltve — átadja a beteg lakóhelye sze­rint illetékes körzeti orvosnak, aki a keresőké­pesség további elbírálását végzi. A keresőképte­len járóbeteg átadása a körzeti orvosnak akkor indokolt, ha á beteg az orvosi vizsgálat után fek­vőbetegnek minősül, vagy pl. a lakóhelye és a munkahelye közötti távolság jelentős, a közleke­dési viszonyok nem megfelelőek, vagy a beteg szakszerű ellátásához szükséges egyéb feltételek hiányoznak, amelyek a megfelelő gyógykezelés­hez, a gyógyuláshoz, a keresőképesség mielőbbi helyreállításához szükségesek. Valamennyi, az üzemi dolgozók keresőképessége elbírálásával kapcsolatos feladat meghatározása az üzemi egészségügyi szolgálatot működtető kór­ház-rendelőintézet, illetőleg rendelőintézet (a já­róbeteg ellátásért, illetőleg az üzemi egészség­ügyi ellátásért felelős helyettes vezetője) feladat­körébe tartozik. A körzeti orvosnak is — természetesen — el kell végezni a minősítést a nála jelentkező kere­sőképtelen betegnél, és ha az indokolt, a megfe­lelő intézkedést a beteg üzemi orvosához történő átadása végett meg kell tenni. E feladatot a megyei üzemi, a megyei táppén­zes felügyelő szakfőorvos, a szakszervezetek bu­dapesti, megyei tanácsa,1 a társadalombiztosítás budapesti, megyei igazgatósága ellenőrző főorvo­sa, az üzem gazdasági vezetése, és a szakszerve­zeti bizottsága egyetértésével, valamint az üzem­egészségügyi szolgálat vezetőjének közreműködé­sével látja el. Azokban az üzemekben, ahol már hosszabb ide­je áz üzemi orvosok végzik a keresőképesség el­bírálását, indokolt az elbírálásba tartozó dolgozók körét felülvizsgálni és az említetteknek megfele­lően a szükséges módosításokat elvégezni. Azokban az üzemekben, ahol most vezetik be a járóbeteg üzemi dolgozók keresőképessége munkahelyi elbírálását vagy most teszik teljes­körűvé, annak módjáról az üzem dolgozóit, a gaz­dasági vezető — az üzemegészségügyi szolgálat­tal és a szakszervezettel együttműködve — tájé­koztatja a keresőképesség elbírálásával kapcsola­tos tudnivalókról. A körzeti orvosok folyamatos tájékoztatása a keresőképesség üzemi elbírálásáról, a körzeti or­vosi és az üzemi orvosi szolgálatok együttműkö­dési feladatairól a rendelőintézet igazgatójának a feladata. A keresőképesség elbírálására kijelölt üzemi orvosokról és a szakrendelések orvosairól a körzeti orvosokat írásban, folyamatosan kell tá­jékoztatni. A körzeti orvosi szolgálat a dolgozó munkahe­lyéről annak személyi igazolványából tájékozód­hat. Az üzemi kifizetőhely az üzemegészségügyi szolgálat orvosa közreműködésével kísérje figye­lemmel, hogy az üzem dolgozóinak keresőképes­ségét az illetékes orvosok bírálják-e el. Indokolt esetben kezdeményezze a keresőképtelen dolgozó rendkívüli felülvizsgálatát, illetve a szabálytalan eljárást jelezze a társadalombiztosítási igazgató­ság felé. A keresőképtelen biztosítottak felülvéleménye­zésének és felülvizsgálatának eddigi tapasztalatai szükségessé tették, hogy a szakmai felettes és a foglalkozási rehabilitáció kérdéseiben jártas üze­mi orvos bevonásával bővüljön a lehetőség a fe­lülvéleményezés, illetve a Főorvosi Bizottság megfelelő összetételű és indokolt időtartamú mű­ködéséhez. A rendeletmódosítás nem teszi kötelezővé a fő­orvosi bizottság naponkénti működtetését, hanem azt a terület igényeinek megfelelően írja elő. A felülvéleményező orvos és a főorvosi bizott­ság az eljárások során dönt a biztosított kereső­képességéről (további keresőképtelenségéről) és minden egyes döntését a táppénzkifizetés alap­jául szolgáló nyomtatványokon a felülvéleménye­ző orvos, illetve a főorvosi bizottság elnöke alá­írásával és bélyegzője lenyomatával látja el. A keresőképesség elbírálásával kapcsolatosan a rendelkezésekben előírt nyomtatványok pontos vezetése nemcsak a táppénzkifizetés alapjául

Next

/
Thumbnails
Contents