Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 1. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1- szám A Minisztertanács határozatai A Minisztertanács 1001 1987. (I. 15.) számú határozata az állami személyzeti munkáról A Minisztertanács — értékelve az állami személyzeti munkáról szóló 1019/1974. (V. 2.) Mt. h. pítja, hogy az állami szervek személyzeti munkája tervszerűbbé vált, tudatosabb lett az utánpótlás kiválasztása, nevelése, kialakultak a pályázati rendszer fontosabb elemei, bővültek gyakorlati alkalmazásának keretei. Fokozódott a vállalatok önállósága, bővült a dolgozók részvétele a vezetők kiválasztásában, a személyi kérdések előkészítésében és eldöntésében. Ugyanakkor az állami személyzeti munka gyakorlata nem mindenben igazodott a társadalmi, a gazdasági és kulturális életben végbement változásokhoz, a fejlődés követelményeihez. Ezért a Minisztertanács a következőket határozza: Alapvető rendelkezések 1. a) E határozat hatálya kiterjed: — az államigazgatási és — külön jogszabályok figyelembevételével — az igazságügyi szervekre;' — az állami költségvetési szervekre és a költségvetési rend szerint gazdálkodó szervekre (a továbbiakban: költségvetési szervek): — az állami vállalatokra, az egyéb állami gazdálkodó szervekre, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra, a külföldi részvétellel működő pénzintézetek kivételével a pénzintézetekre, valamint a leányvállalatokra (a továbbiakban: gazdálkodó szervezetek). b) E határozatot a fegyveres erőkre és testületekre, rendészeti szervekre törvényben, törvényerejű rendeletben, minisztertanácsi rendeletben, minisztertanácsi határozatban, illetőleg az e jogszabályok alapján kiadott egyéb rendelkezésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2. A személyzeti munka célja, hogy segítse a káderpolitikai elvek egységes értelmezését és érvényesülését: járuljon hozzá a szervezetek működéséhez szükséges személyi feltételek biztosításához, a dolgozók alkotóképességének kibontakoztatásához, a munkahelyi demokrácia fejlesztéséhez, az anyagi, erkölcsi elismerés és a teljesítmények összhangjának megteremtéséhez. 3. A személyzeti munka magában foglalja: — a munkavégzés személyi feltételeinek biztosításában való közreműködést, — a személyi állomány kiválasztását, továbbképzését, a munka értékelését és minősítését, — a vezetők személyzeti feladataival kapcsolatos előkészítő, koordináló, valamint a végrehajtást szolgáló tennivalókat, különösen a személyi ügyek döntésre történő előkészítését, illetőleg eldöntését, — a személyzeti tevékenység tervezését, a káderutánpótlás tervszerű kiválasztását, a káderek felkészítését és nevelését, — a képesítési előírások meghatározását és azok alkalmazását, — áz átképzésben és a munkaerő-átcsoportosításban való közreműködést. 4. Vezetői munkakört minden olyan személy betölthet, aki megfelel a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek, és rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A vezetői munkakört betöltőkkel szemben követelmény a politikai és erkölcsi alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség. Ezek a követelmények magukban foglalják a szocializmus iránti elkötelezettséget, az erkölcsi normák megtartását, a társadalom érdekeinek szolgálatát, a közélet tisztaságát sértő magatartás elleni fellépést: a rend és a fegyelmezett munka megkövetelését; az új megoldások felismerésének és alkalmazásának képességét, az önállósággal párosuló felelősségérzetet, kezdeményező és kockázatvállalási készséget; a színvonalas és hatékony munkavégzés, megszervezésének és a munka ellenőrzésének, valamint a megfelelő munkahelyi légkör kialakításának képességét. A követelményeket a munkaterület sajátosságainak és a beosztás szintjének megfelelően kell érvényesíteni. Figyelembe kell venni a munka-