Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 2. szám

100 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám A pénzügyminiszter és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke 7003/1986. (PK 12.) PM—MT TH számú 'együttes irányelve a házadó végrehajtásával kapcsolatos tanácsi feladatokról Az 19SG. évi 20. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) és a 35/19861 (X. 2.) PM szá­mú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egységes végre­hajtása és alkalmazása érdekében a következő irány­mutatást adjuké L 1. 1987-től az egyes építmények adóztatása az építmények rendeltetése szerint kettéválik. A ház­adóról szóló" Tvr. hatálya alá kizárólag a níagán­személyek tulajdonában, illetőleg a lakásszövetkezeti tag állandó használatában levő lakás tartozik. A la­kásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. számú tör­vényerejű rendelet 15. §-a szerint ugyanis lakás­szövetkezet úgy is létrehozható, bogy a lakóliázban levő lakások a szövetkezet tulajdonában állnak, s ilyen esetben a tagot meghatározott lakás állandó használatának a joga illeti meg.. A Tvr. 10. §-a szerint a gépjárműtároló adóköte­lezettségét (a lakás telkén létesült, vagy a lakással egybeépült gépjárműtároló -esetén is) a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló 1985. évi 23. számú törvényerejű rendelet szabályozza.Ennek megfelelően 1987. január l-fcől a gépjármű tároló és az ingatlanhoz tartozó — már adó alá vont — egyéb adóköteles építmény (pl. műhely) esetében is irány­adó az 1985. évi 23. számú törvényerejű rendelet 4. § (2) bekezdésében foglalt — az alapterület egybe­számításáról szóló — rendelkezés. 2. A házadó alkalmazásában a lakás — az állandó lakás céljára használt összefüggő helyiségcsoport (egy önálló rendeltetési egység), — akkor tekinthető a lakásügyi jogszabályok alapján meghatározott kö­vetelményeknek megfelelőnek, ha a) helyiségei b) közművesítettsége c) melegvíz ellátása és d) fűtési módja alapján valamelyik komfortfokozatba (összkomfor­tos, komfortos, félkomfortos, komfortnélküli) sorol­ható. Ebből a következően — a házadó szempontjából — az eredetileg nem lakás céljára létesített építmény, önálló rendeltetési egység is lakás, ha az előzőekben felsorolt feltételeknek megfelel, és azt állandó bejelen­téssel ténylegesen is lakás , céljára használják [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 1. §.] _ A rendelet alkalmazásában a lakáshoz tartozik a rendeltetésszerű használathoz szükséges földrészlet. A lakást övező földrészlet nagyságának az adóköte­lezettség szempontjából jelentősége van, ha az az előírt vagy a helyben szokásos teleknagyságot leg­alább 30%-kal meghaladja. Az ilyen földrészlet nagy­ságát a községi, városi rendezési terv határozza meg (ez az ún. előírt nagyságú telek), illetőleg rendezési terv hiányában a telek mértéke tekintetében a köz­ség, város adott településrészén általában kialakult, ún. helyben szokásos teleknagyság az irányadó (Tvr, 1. és 6. §-a, valamint Yhr. 1. és 9. §-a). A házadó alkalmazásában: — egylakásos az az épület, amelyben egy önálló rendeltetési egységet képező lakás van; Az egylakásos épületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a csoportház egy-egy önálló rendel­tetési egységére is. A csoportház: zárt sorú beépítésű egyedi telkeken, telkenként egy lakást magába fog­laló önálló — szerkezetileg egymástól független —• épületek csoportosan elhelyezett együttese (sorház, láncház, átriumház); — kétlakásos az az épület, amelyben a lakások el­helyezkedésére tekintet nélkül legfeljebb két —• egyenként önálló rendeltetési egységet képező — la­kás van, ideértve a kétlakásos ikerházat is; — ikerház: a két szomszédos egyedi telek közös oldalhatárán megvalósult, külső megjelenésében egy épületnek ható két önálló — kétlakásosnál nem na­gyobb — lakóépület. A kétlakásos épület egy-egy önálló rendeltetési egysége az adómentesség, illetőleg -kötelezettség megállapítása szempontjából az egylakásos épület­tel — jellemzően családi házzal — egy tekintet alá esik. Ennek megfelelően a kétlakásos épületben levő egy-egy lakást — mint egy-egy önálló rendeltetési egységet — egymástól elkülönítve lehet figyelembe venni és alkalmazni lakásonként a 100 m2-ig terjedő adómentességi szabályt (Tvr. 2., 3., 6. és 11. §-a, valamint Vhr. 20. §-a). • 3. A lakás komfortfokozatának az adómentesség és az alapadó növelése vagy csökkentése szempont­jából van jelentősége (Tvr. 2. és 6. §-a). 3.1 Összkomfortos az a lakás, amely legalább a) tizenkét négyzetmétert meghaladó alapterületű szobával, főzőhelyiséggel, fürdőhelyiséggel és WC-vel (fürdő- vagy külön helyiségben), b) közművesítettséggel (villany és vízellátással, szennyvíz elvezetéssel), c) melegvíz-ellátással (táv-, tömb-, egyedi közpon* ti, etage melegvíz-ellátással, villanybojlerrel, gáz­vízmelegítővel vagy fürdőkályhával) és d) központi .fűtési móddal (táv-, tömb-, egyedi központi vagy etage fűtéssel) rendelkezik. 3.2 Komfortos az a lakás, amely legalább a) tizenkét négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel, fürdőhelyiséggel éa WC-vel, b) közművesítettséggel, c) melegvízellátással, d) egyedi fűtési móddal (gázfűtéssel, szilárd vagy olaj tüzelésű kályhafűtéssel, elektromos hőtároló kályhával) rendelkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents