Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 30. szám

950 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám (2) Ennek a rendelkezésnek alkalmazása szempontjából tartósan külföldön foglalkoztatott a dolgozó, ha meghatározott külföldi munkahelyen történő munkavégzésének az elrendeléskor előírt időtartama az egy évet meghaladja. (3) Ha a dolgozót a külföldi munkahelyen nem ?i munkáltatója foglalkoztatja, a foglalkoztatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlását, az Mt. V. 39. §-ának megfelelően külön megállapodásba kell foglalni. (4) A tartós külföldi munkavégzésre való beosztás (kirendelés) — annak időtartamára való tekintet nélkül —, továbbá az ilyen munkavégzés alóli felmentés a munkáltató jogkörébe tartozik. Személyi alapbér és egyéb díjazások 2- § (1) A külföldi munkavégzés idejére a dolgozó személyi alapbérét az általa betöltött munkakör és e rendelkezés 1. számú mellékletében előírt besorolási előírások alapján kell megállapítani. (2) A személyi alapbér egyik része belföldön forintban (a továbbiakban: forintrész), a másik része pedig a külföldi munkahelyen külföldi pénznemben (a továbbiakban: valutarész) jár. (3) A pénzügyminiszter, a külkereskedelmi miniszterrel és a külügyminiszterrel egyetértésben, egyes országokban a fizetés valutarészének meghatározott hányadára elrendelheti a forintban történő kifizetést. A kifizetés szabályait a pénzügyminiszter határozza meg. (4) Egészségre ártalmas éghajlat, vagy kedvezőtlen munkafeltételek esetén egyes országokban a dolgozót, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke és a pénzügyminiszter által — a külkereskedelmi miniszterrel, a külügyminiszterrel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — meghatározott mértékű, általában tíz, de legfeljebb ötven százalékkal felemelt valutarész illeti meg. 3. § (1) A dolgozó belföldi beosztására megállapított személyi alapbérét a tartós külföldi szolgálat ideje alatt a munkáltatónak rendszeresen felül kell vizsgálnia és azt az azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók bérrendezésére (bérfejlesztéséire) figyelemmel kell megállapítania. (2) A dolgozó belföldi beosztására megállapított munkabér (a továbbiakban: belföldi munkabér) a külföldi munkavégzés idejére nem fizethető, kivéve a forintban folyósítható hűségjutalom, jutalom, jubileumi jutalom és — a kollektív szerződés rendelkezése esetén —• az év végi részesedés öszszegét. (3) A dolgozót — külön jogszabály alapján — havi hatvan forint bérpótlék illeti meg [42/1983. (XI. .12.) MT sz. r.J. (4) A dolgozó átlagkeresetének számításánál a belföldi munkabért kell alapul venni. Az e rendelkezés szerinti díjazásnak (a továbbiakban: külföldi munkabér) a belföldi munkabért meghaladó része meghatározott kiadás fedezésére szolgáló (terhes) illetménynek minősül. 4. § (1) A dolgozó részére keresőképtelenségének, továbbá munkahelyéről más helyre történő kiküldetésének vagy ideiglenes hazatérésének — ideértve az áthelyezés miatti ideiglenes itthontartózkodást is — időtartama alatt, (2)—(4) bekezdésben foglalt kivételekkel, a 2. § szerinti díjazás jár. I (2) Ha a nem üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) származó keresőképtelenség megszakítás nélküli időtartama a nyolc napot eléri, a nyolcadik naptól kezdődően — mind külföldi tartózkodás, mind pedig itthontartózkodás idejére — a valutarésznek a nyolcvanöt százaléka illeti meg a dolgozót. (3) A külföldi munkahelyről másik külföldi országba történő kiküldetés esetén, vagy ha az ideiglenes hazatérés időtartama a harminc napot meghaladja, a harmincegyedik naptól kezdődően a valutarész harminc százaléka jár. A szabadság időtartama nem minősül ideiglenes hazatérésnek. (4) A (2)—(3) bekezdés esetében a családdal külföldön tartózkodó, de ideiglenesen hazatért, illetve másik külföldi országba kiküldött dolgozónak, ha családtagja a külföldi munkahelyen marad, a valutarésznek ötven százalékához, továbbá családi pótlékra jogosult gyermekenként annak tíz százalékához, legfeljebb azonban a teljes valutarészhez van joga. A túlmunka ellenértéke ' 5- § A túlmunkáért — kivéve az annak ellenértékére nem jogosultakat — a teljesített túlmunka időtartamával azonos mértékű, a készenlétért pedig legfeljebb a készenlét időtartamáig terjedő szabad idő jár. A díjazás időtartama 6. § (1) A dolgozót a külföldi munkabér a külföldi munkahelyre való elindulás napjától kezdődően illeti meg. ( (2) A külföldi munkabér végleges hazarendelés esetén a legrövidebb idejű és leggazdaságosabb utazással történő hazaérkezés napjáig, belföldön tartózkodás esetén a külföldi munkavégzési kötelezettség alóli felmentés közlésének napjáig jár.