Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 24. szám

638 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 24. szám létrehozatala alól, ha az erőfölényben levő bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy annak teljesítése népgazdasági érdeket sértene. Ez a megoldás összhangban van a szerződéskötési kötelezettséggel kapcsolatos egységes bírósági gyakorlattal. A 20. §-hoz A tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatásának megakadályozásához fontos érdekek fűződnek. A javaslat következetes szigorát bizonyítja az a rendelkezés, mely szerint már a kár bekövetkezésének veszélye esetén is lehetőséget kell adni megfelelő megelőző jellegű intézkedés megtételére. A javaslat szerint a veszélyeztetettek, illetőleg a gazdasági bírság kiszabásának indítványozására jogosult szervek kérhetik a bíróságtól a veszélyeztető magatartástól való eltiltást vagy a kár megelőzéséhez szükséges intézkedésekre való kötelezést. További eszközként írja elő a javaslat azt a lehetőséget, hogy — szükség szerint — biztosíték adására kötelezhető az, akinek részéről a kárveszély fenyeget. A biztosíték azt a célt szolgálja, hogy a kár bekövetkezése (pl. a dolog megsemmisülése, az elmaradt haszon) esetén a sérelmet szenvedett fél megfelelő kielégítési alaphoz jusson. Biztosítékként bármilyen dolog, illetőleg pénz vagy pénzkövetelés is egyaránt leköthető. A javaslat szövegéből egyértelműen következik, hogy a megelőző (biztosító) intézkedéseknek a megtételét a veszélyeztetett fél akkor is kérheti, ha a veszélyeztető helyzet előidézője magatartását teljesen kimenti. Ebben a körben ugyanis az elsődleges a káreset bekövetkezésének megakadályozása és csupán másodlagos a veszélyeztető magatartás szankcionálása. A 21. §-hoz 1 A javaslat újszerű — egyes külföldi jogokban ismert és jól bevált — szabályokat tartalmaz az úgynevezett közérdekű igény érvényesítésére vonatkozólag. A Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Fogyasztók Országos Tanácsát, a Magyar Kereskedelmi Kamarát és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveit feljogosítja, hogy a fogyasztók jogainak érvényesítése iránt pert indítsanak. A perindítás feltétele a kereset tárgyát képező magatartás közérdekű volta, vagyis — a javaslat megfogalmazásában — az, hogy a tisztességtelen gazdasági tevékenység a fogyasztók széles körét érintse és jelentős nagyságú hátrányt okozzon. Ezen utóbbi fogalmaknak konkrét tartalommal való kitöltése a bírósági gyakorlatra vár. Tovább erősíti a védelmet a javaslat azzal, hogy a perindítást akkor is lehetővé teszi, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. A közérdekű kereset alapjául szolgáló igény érvényesítésére a javaslat a hátrány bekövetkezésétől számított egyéves elévülési határidőt állapít meg. Erre a határidőre a Polgári Törvénykönyvnek az elévülésre vonatkozó általános szabályai (326—327. §) az irányadók. A javaslat a bíróságra bízza, hogy a közérdekű kereset elbírálása során a körülményekhez képest döntsön az igény kielégítésének módja felől. E módok a javaslat szerint a következők lehetnek: a jogsértő kötelezése az ár leszállítására, az áru kijavítására, kicserélésére vagy pedig a vételár visszafizetésére. Feljogosítja az ítélet a perindításra jogosultat arra is, hogy az ítéletet a jogsértő költségére országos napilapban közzétegye. Ez a lehetőség nemcsak a törvény jobb hatályosulását szolgálja, hanem azt is, hogy az üzleti tisztesség követelményei a gazdasági tevékenységet kifejtők és a velük kapcsolatba kerülők jogtudatában is kedvező irányú változásokat hozzon létre. Ez az igénykielégítés nem zárja ki, hogy a fogyasztó a jogsértővel szemben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint más igényt érvényesítsen. Ha tehát a jogosult fogyasztó érdekeinek nem felel meg a bíróság kicserélést elrendelő ítélete, amelyet a közérdekű igény érvényesítése során hozott, úgy újabb pert indíthat, most már a saját nevében például árleszállítás iránt. Ezen utóbbi pernél azonban ügyelni kell arra, hogy ott már a hibás teljesítés jogérvényesítésére vonatkozó határidőket kell alkalmazni, így — hoszszabb idő elteltével — előfordulhat, hogy az ott alkalmazott jogvesztő határidők miatt újabb perlésre már nincs mód. Ugyanakkor a sajátos jogintézmény sajátos teljesítési és végrehajtási módot von maga után. A marasztaló ítéletben feljogosított fogyasztó — ha az ítéletből személye nem állapítható meg, úgy számlával vagy egyéb módon kell, igazolnia jogosultságát — számára az ítélet „lehívási jogot" biztosít, s ennek alapján követelheti a jogsértő kötelezettől a teljesítést. Ha a kötelezett a teljesítéstől — a jogerős ítélet ellenére — elzárkózik, úgy az ítélet végrehajtása a bírósági végrehajtás általános szabályai szerint történik. A végrehajtási eljárás megindítását az ítéletben feljogosított fogyasztónak kell kérnie a bíróságtól. A 22—23. §-hoz A javaslat tisztességtelen gazdasági tevékenység elleni — közhatalmi típusú — szankcióinak egyike a gazdasági bírság. A javaslat alapkoncepciójának megfelelően, bármely rendelkezésének megsértése esetére kiterjeszti a gazdasági bírság kiszabásának lehetőségét, ha annak egyéb feltételei (jelentős anyagi előny szerzése, vagy jelentős kár okozása) fennállnak. Gazdasági bírságot — a javaslat hatályára is figyelemmel — a jogi személyeken kívül a jövőben a magánszemélyekkel és ezek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságaival (gazdasági munkaközösség, polgári jogi társaság) szemben is ki lehet szabni. Ezen utóbbi esetben — a jogi