Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

496 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám szabható pénzbírság legmagasabb összege tízezer forint, négyszáz forintig — terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani." Az idézett rendelkezés ugyanis zavart okcz, mert 20 000 Ft bírságnál az átváltoztatás! kulcs mértékét a jogszabály nem határozza meg, az általános szabály — napi 200 Ft — alkalmazása pedig a maximális egy-egy napi elzárást kell számítani." Az idézett 60 napot meghaladó tartamú elzáráshoz vezetne. A probléma a megfelelő jogszabály kiegészítésével oldható meg. Addig a 10 000 Ft-ot meghaladó összegű pénzbírság átváltoztatása esetén is 400 Ft-ot lehet egy napra számítani. b) A Tvr az Sztv 13. § (3) bekezdésének módosításával a pénzbírságot helyettesítő elzárás leghosszabb időtartamát 30-ról egységesen 60 napra emelte fel. Többen észrevételezték, hogy ez lehetőséget adott a gyakorlatban 5000 Ft-os pénzbírságnak 50 napi elzárásra történő átváltoztatására, holott ez sem a jogalkotó akaratának, sem a jogpolitikai követelményeknek nem felel meg. Mivel a 60 napos felső határ megállapítását a pénzbírság és az elLárás felső határának felemelése indokolta, a jogpolitikai követelményekkel az áll összhangban, ha a szabálysértési hatóság az 5000 Ft-ig terjedő pénzbírság elzárásra átváltoztatásánál továbbra sem tér el a korábbi gyakorlattól. A kérdés megfelelő rendezése végett azonban indokolt lenne a legközelebbi jogszabálymódosítás alkalmával megvizsgálni, hogy a pénzbírságot helyettesítő elzárás felső határát milyen módon lehet differenciáltabban meghatározni. Sztv 21. § A Tvr az elkobzás szabályait azzal egészítette ki. hogy nincs helye elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetésétől öt év már eltelt [21. § (5) bek.]. A kiegészítő rendelkezés érvényesülésénél a gyakorlatban bizonytalanság tapasztalható. A vám- és pénzügyőrségnél például aggály merült fel azzal kapcsolatban, mellőzheti-e a szabálysértési hatóság az elkobzást, ha a vámszabálysértést légpuskának külföldről való engedély nélküli behozatalával követték el, de öt éven belül az elkövetőt nem lehetett felelősségre vonni és a légpuskát elkobozni. A vámjogszabályok ugyanis úgy rendelkeznek, hogy légpuska külföldről csak a Belügyminisztérium engedélyével hozható be, s az engedély nélkül behozott vámáru nem vámkezelhető. Az említett esetekben az Sztv új rendelkezésére tekintettel öt év elteltével sem vámigazgatási eljárásnak, sem szabálysértés miatti elkobzásnak nincs helye. Mivel nincs olyan jogszabály, amely a légpuska birtokában tartását tiltja, vagy a megszerzését engedélyhez köti, a légpuskát az elkövetőnél kell hagyni. Sztv 37;A. § a) A Tvr tovább bővítette a helyszíni bírság alkalmazására jogosultak körét. Helyszíni bírságolási jogot kaptak a közegészségügyi és járványügyi ellenőrök, a növényvédelmi és állategészségügyi állomások dolgozói, a hatósági minőségellenőrzést végző szervek dolgozói és az állami tűzoltóság. Mivel az Sztv 37;A. §-a a hehrszíni bírságolási jogkörrel rendelkező szervek és személyek teljes körű felsorolását adja, és ebben többek között ,,a tanács szakigazgatási szerve részéről eljáró személy" meghatározás szerepel, kérdésként tették fel, hogy. a jövőben megbízhatók-e ezzel a feladattal a tanácsi nyugdíjasok és más, nem tanácsi dolgozók? A Tvr egyértelműen szabályozza, hogyha tanácsoknál csak a szakigazgatási szerv dolgozója alkalmazhat helyszíni bírságot. Annak azonban nincs akadálya, hogy a szakigazgatási szervek nyugdíjasokat kifejezetten ennek a feladatnak az ellátására munkaviszony keretében alkalmazzanak. b) A helyszíni bírságolásra jogosultak között a Tv 37/A. § (2) bekezdésének a) pontja említi — többek között — a felügyelet részéről eljáró személyt; a c) pontja pedig a közegészségügyi-járványügyi ellenőrt. E rendelkezéseknek az Sztv 35. § (1) bekezdésével és a 87. § (1) bekezdés a) pontjával való összevetése alapján bizonytalanságot okoz a gyakorlatban, hogy a megyei és a fővárosi felügyelőségeknél működő felügyelők és közegészségügyi-járványügyi ellenőrök rendelkeznek-e helyszíni bírságolási joggal. Az Sztv 35. § (1) bekezdése szerint ugyanis az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelet hatáskörébe tartozó szabálysértés miatt a megyei és a fővárosi közegészségügyi-járványügyi felügyelő másodfokon jár el, s a közegészségügyi ellenőrök jelentős százaléka is a megyei felügyelőségek mellett dolgozik. Az Sztv 87. §-ának a felügyelőségek eljárását szabályozó rendelkezései szerint pedig a felügyelet részéről eljáró személy az általa észlelt szabálysértés elkövetőjét helyszíni bírsággal sújtja, vagy a szabálysértést a helyszínen elbírálja, kivéve, ha további bizonyítási' eljárásra van szükség. A másodfokú felügyelőség felügyelője viszont, ha az általa feltárt szabálysértés miatt helyszíni bírság nem alkalmazható, nem jogosult a szabálysértésnek akár a helyszínen, akár a ..hagyományos" eljárás keretében történő elbírálására. Az Sztv 37/A. §-ána^ helyes értelmezése szerint a helyszíni bírság alkalmazásának joga mind a másodfokú felügyelőség felügyelőjét, mind pedig a másodfokú hatóságnál működő közegészségügyi-járványügyi eUenőrt megilleti. A kérdés eldöntésénél ugyanis nem az Sztv 35. és 87. §-aiból kell kiindulni, mert a helyszíni bírságolás nem szabálysértési eljárás, hanem a szabálysértések elbírálásának önállósult módja, amelyre az Sztv. az általánostól eltérő szabályokat állapít meg. A helyszíni bírság alkalmazására való jogosultságot ezért nem az Sztv 35. § (1) bekezdése, hanem a 37. A. §-a határozza meg. amely egységesen .,a felügyelet részéről eljáró személy" és ..a közegészségügyi-járványügyi ellenőr" meghatározást alkalmazza. Ebből az következik, hogy az említettek közül mindazok, akik ellenőrzésre