Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

494 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. széni rint — a tagság érdekei védelmének hiányát jelentené. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: A termelőszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő tagjai és alkalmazottai, valamint a veszteséges üzemágak vezetőire vonatkozó — visszatérítési kötelezettség nem az 1967. évi III. törvény 79—88. §-ai szerinti kártérítés, tehát elbírálásánál nem a kártérítés szabályai az irányadók. A visszafizetés alapja a veszteséges, vagy alaphiányos termelőszövetkezet pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló — jogszabályon alapuló — megyei végrehajtó bizottsági határozat, amely a veszteség rendezésének feltételeit szabja meg és amelyet a termelőszövetkezet közgyűlése az abban írt feltételekkel elfogadott. A veszteséges gazdálkodás miatt a munkadíj meghatározott részének visszafizetésére kötelezett dolgozó vétkessége vizsgálatára a termelőszövetkezet döntőbizottságának és a tagsági perben eljárt bíróságoknak nincs lehetősége, miután a visszafizetési kötelezésre nem a kártérítési felelősség alapján került sor. A jogalkotó csak a megyei végrehajtó bizottságnak biztosította azt a lehetőséget, hogy eltekinthet a vezetők munkadíjának és munkabérének visszatartásától, ha megállapítja, hogy a vezetők a veszteség vagy alaphiány keletkezésében vétlenek. A tagsági vitát elbíráló szervek az eljárás során csupán azt vizsgálhatják, hogy a hivatkozott PM rendelet előírásának személyi és tárgyi feltételei megvalósultak-e. Abban az esetben, ha a tagsági vitát eldöntő szervek mérlegelési jogkörükben megváltoztathatnák a visszatartandó munkadíj összegét, lényegében a megyei végrehajtó bizottság által előírt feltételeket bírálnák felül, erre pedig a tagsági vitában eljáró szervek hatásköre nem terjed ki. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10 133/1983/4. számú — a Pfl. 35 167/1983. számú legfőbb ügyészi óvással egyező — határozata alapján.) Az Általános Felügyeleti és Polgári Jogi Főosztály tájékoztatója a szabálysértési jogszabályokat módosító 1984. évi rendelkezések értelmezésével kapcsolatos kérdésekről Az 1983. év III. negyedévben az általános felügyeleti szakágban dolgozó ügyészek a szakmai konferenciákon megvitatták a Szabálysértési Törvényt (Sztv), valamint az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendeletet (R) módosító 1983. évi 10. sz. tvr. (Tvr) és a 19/1933. (VI. 15.) MT sz. rendelet alkalmazásával kapcsolatban felmerült vitás kérdéseket. A Tájékoztató ezek közül az Sztv. néhány anyagi és eljárásjogi rendelkezésének értelmezésével, valamint egyes szabálysértések minősítési kérdéseivel foglalkozik, s az egységes ügyészi gyakorlatot kívánja elősegíteni.' A Tájékoztatóban foglaltakkal a szabálysértési hatóságokat irányító országos hatáskörű szervek egyetértenek. Sztv 6. § a) A Tvr az Sztv 6. §-át kiegészítette azzal,' hogy nemcsak a gazdálkodó szervezetet és más jogi személyt terhelő kötelesség megszegése esetén, hanem a munkaviszonyból, szövetkezeti vagy egyéb tagsági viszonyból eredő munkavégzéssel és ipari vagy kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabálysértés miatt is azt a személyt kell felelősségre vonni, akinek cselekménye vagy mulasztása folytán következett be a kötelességszegés: Ezzel egyidejűleg kiterjesztette a vezető fokozott felelősségét minden munkáltatóra: Ha a szabálysértésért felelős személy kiléte a szervezet (szervezeti egj^ség) vezetőjének nyilatkozata alapján sem állapítható meg, a szervezet (szervezeti egységvezetőjét, illetve a munkáltatót kell felelős* ségre vonni. | Az elmúlt évek gazdaságpolitikai intézkedései nagymértékben szélesítették azokat a magánkezdeményezésen alapuló társulásokat, amelyeknél a munka- vagy tagsági viszonyban történő munkavégzéssel összefüggésben szabálysértés követhető el. Jellemző "típusa az ilyen munkavégzésnek a gazdasági munkaközösség (gmk) keretében végzett tevékenység. A társasági szerződéssel létrehozott gmk szervezetére, a tagok felelősségére stb. a 23/1981. (IX. 9.) MT sz. rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében a polgári jogi társaság szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebből az következik, hogy a szervezetnek nincs olyan vezetője, aki az Sztv 6. § (1) bekezdésének második fordulata alapján munkáltatónak, illetve a szerv vezetőjének tekinthető. Ugyanakkor a gmk a működését szabályozó MT sz. rendelet szerint a tagok munkájának igénybevétele mellett segítő családtagokat, alkalmazottakat, bedolgozókat és szakmunkástanulókat is foglalkoztathat, s az alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat a munkaközösség nevében a képviselő gyakorolja. Vitatható azonban, hogy a képviselő a tagok, családtagok vagy alkalmazottak által elkövetett szabálysértésekért az Sztv 6. § (1) bekezdése alapján felelősségre vonható-e, mivel a tagok kijelölése alapján csak a munkaközösség ügyeinek vitelére és tagjainak az ügyvitel körében történő képviseletére jogosult. (A jogszabály egyébként több képviselő kijelölésére is lehetőséget ad.) Mindezekre tekintettel eltérő álláspont alakult ki abban a kérdésben, hogy ha a gmk-t terhelő kötelesség megszegése esetén a szabálysértésért közvetlenül felelős személy'nem állapítható meg, a vezető fokozott felelősségére vonatkozó szabályok milyen módon alkalmazhatók: vezetőként kit kell felelősségre vonni, illetőleg felelősségre vonható-e a képviselő? Az Sztv 6. § (1) bekezdése alapján a tagok sza-