Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

18. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 493 tás megszűntét követően 30 napon belül ki kell adni a szabadságot és erről a munkáltató köteles gondoskodni. A munkaügyi bíróság megalapozatlanul fogadta el a munkaügyi döntőbizottság azon megállapítását, hogy a felperes a szabadsága kivételében nem volt akadályoztatva. A perben rendelkezésre álló adatokból ugyanis kitűnik, hogy annak a csoportnak a létszáma, amelyben a felperes dolgozott, az év két utolsó hónapjában — több dolgozó szabadság címén való távolléte miatt — korántsem volt teljes. A felperes tehát a szabadsága ezen időszakban történő kivételében akadályoztatva is volt. A felperest ezért megilleti a ki nem adott 8 munkanap szabadság. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.013/1934/ 2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.692/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 13. Gazdasági bírság kiszabása esetén az eljárási illeték összegének megállapítása szempontjából az első tárgyaiáson történt elismerésnek minősül a megrendelőknek a bírság eljárás előtti kártalanítása is. A megyei bíróság 805 240.— Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság fizetésére kötelezte az eljárás alá vont ipari szövetkezetet. Az eljárás alá vont szövetkezet az ármegállapításra vonatkozó szabályok megszegésével jutott 805 240 Ft jogtalan vagyoni előnyhöz, amelynek egy részét az árhatósági vizsgálat megkezdése előtt, máSIK részét pedig az árhatósági vizsgálat befejezése után a megrendelőjének visszatérítette. Az ügyben eljáró bíróság ítéletében megállapította, hogy a szövetkezet 805 240,— Ft tisztességtelen hasznot ért el. Erre tekintettel a bíróság a módosított 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 2. ís-ának a) pontja értelmében 120 000,— Ft gazdasági bírságot szabott ki, az eljárási illeték összegét a 120 000 — Ft alapul vételével 3600.— Ft-ban állapította meg. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A megyei bíróság ítéletének eljárási illetéket megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapján hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság az első fokú eljárási illeték összegét 15 678,— Fi-ban állapította meg és a következőkre mutatott rá: Ha az eljárás alá vont a jogtalan vagyoni előnyt, vagy annak egy részét megrendelőinek visszatérítette, a gazdasági bírság mértékének megállapítása, illetve kiszabása során a bíróságnak erre a körülményre figyelemmel kell lenni. A megyei bíróság a jogtalan vagyoni előny öszszegének mellőzésével az eljárás alá vont szövetkezetet csupán 120 000,— Ft gazdasági bírság és 3600,— Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az illetékről rendelkező és módosított 11/1963. (VI. 29.) PM számú rendelet 119 B §-ának (1) bekezdésének b) pontja alapján önkéntes teljesítés esetén az előírt illeték felét kell csupán megfizetni. Miután az eljárás alá vont megrendelőjet kártalanította, a 805 240,— Ft után megállapított 3° o-os eljárási illeték fele részének, 12 078,— Ftnak megfizetésére kellett kötelezni. Ez a kedvezmény a 120 000,— Ft vonatkozásában nem áll fenn, ezen összegnél a teljes összegű eljárási illeték 3600 — Ft fizetendő, összesen tehát az eljárás alá vont 15 678,— Ft eljárási illetéket köteles megfizetni. (A Legfelsőbb Bíróság G. törv. I. 30.053 1984/ 3. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 38.299/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 14. .4 veszteséges vagy alaphiányos mezőgazdasági nagyüzemben a vesztesé.grendezési eljárás keretében a gazdálkodásért felelős vezető beosztású dolgozók munkadíjának (munkabérének) visszatartása miatt indult tagsági vitát elbíráló szervek a visszatartandó munkadíj (munkabér) mértékét nem változtathatják meg. A termelőszövetkezet a gazdasági évet jelentős veszteséggel és alaphiánnyal zárta. A megyei tanács határozatával veszteségrendezési eljárás lefolytatását rendelte el és a termelőszövetkezet részére veszteségrendezési hitelt és fejlesztési alaphiányrendezési hitelt engedélyezett — többek között — azzal a jogszabály által kötelezően előírt feltétellel, hogv a magasabb vezetői munkakört, valamint a veszteséges üzemágakban vezetői munkakört betöltő dolgozók évi munkadíja 25%ának visszafizetéséről a szövetkezet intézkedik. A felperes termelőszövetkezet közgyűlése 1981: május 22-én az előírásnak megfelelően hozott határozatot. A végrehajtó bizottság által előírt feltételeket elfogadta, ezt követően a szövetkezet vezetősége az érintett dolgozókat munkadíjuk 25%-a visszafizetésére kötelezte. A munkadíj visszatartása miatt indult tagsági vitában a másodfokon eljáró megyei bíróság a visszatartandó munkadíj mértékét a vezetőség határozatától eltérően alacsonyabban jelölte meg. A másodfokú ítélet indokolása szerint, miután az átmenetileg veszteséges vagy alaphiányos mezőgazdasági szövetkezetek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló — akkor hatályos — 79/1975. (XII. 31.) PM számú rendelet [helvébe lépett a 20/1981. (VII. 28.) PM sz. rendelet] 3. §-ának (2) bekezdése szerint a megyei végrehajtó bizottság a vezetők munkadíjának visszatartásától eltekinthet, ha megállapítja, hogy a vezetők a veszteség vagy alaphiány keletkezésében vétlenek, a visszatartás, illetőleg a visszafizetés mértéke kérdésében a mérlegelési jogkör a keletkezett tagsági vitában eljáró szerveket éppúgy megilleti, mint a megyei végrehajtó bizottságot. A mérlegelési jogkör kizárása az ilyen tárgyú tagsági vitákból — a megyei bíróság álláspontja sze-