Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

492 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 18. szám a) képviselik a lakóhelyi érdekeket a tanácstag, a tanácsi szervek, intézmények és vállalatok, a népfront-testületek előtt, és gondoskodnak az in­formációk továbbításáról; b) segítik a szocialista együttélés szabályainak megtartását; c) szorgalmazzák a lakosság közreműködését a tanács és a népfront célkitűzéseinek megvalósí­tására, különösen — a közösségi élet erősítésében; — az országgyűlési képviselők és a helyi ta­nácstagok választásának előkészítésében; — a tanácstagi beszámolók megtartásában; — az időskorúak és a szociális segítségre szo­rulók ellátásában és gondozásában: — az ifjúság lakóközösségi életbe történő be­vonásában, a lakóhelyi sportrendezvények meg­tartásában : — a lakóhely és a környezet kultúrájának eme­lésében, társadalmi munka szervezésében; — a társadalmi és a közös tulajdon, a közterü­letek védelmében, gondozásában, a rongálókkal szembeni közösségi fellépésben; d) az állami tulajdonban levő házak esetében: — kezdeményezik és ellenőrzik — a hatályos jogszabályok keretei között — a lakóépületek ál­lagának megóvásával, a műszaki hibák kijavítá­sával, a lakóház tisztaságával kapcsolatos intéz­kedések megtételét, a házirend előírásainak érvé­nyesítését, továbbá közlik véleményüket a ház­kezelő (vagy a bérlőközösség) által a ház, vagy a közös használatú helyiségek állagának védelme érdekében végzett munkákról; — célszerű előírni, hogy a házkezelési szerv a tervezett jelentősebb felújítási munkákról a lakó­bizottságot előzetesen tájékoztassa; — a házfelügyelő (házgondnok) a hatáskörébe tartozó kérdésekben észrevételeiket vegye figye­lembe, meghívásra a lakóbizottság ülésén jelenjen meg, és a munkájával összefüggő kérdésekre ad­jon felvilágosítást. 7. Szükséges, hogy az állami szervek a lakó­bizottsági tagoknak a közösség ügyeiben történő eljárását segítsék, döntéseik meghozatalánál pedig vegyék figyelembe javaslataikat. Ennek érdeké­ben célszerű a lakóbizottsági tagokat igazolvány­nyal ellátni. 3. A lakóbizottsági munka eredményessége ér­dekében szükséges, hogy a népfront és tanácsi testületek rendszeres időközönként értékeljék munkájukat, a tevékenységüket gátló akadályok elhárítására fokozottabban éljenek mozgalmi és jogi eszközeikkel. 9. Ennek az irányelvnek a megjelenésével a 2 1973. (TK 35.) HNF—MT TH számú együttes irányelv hatályát veszti. Dr. Fonyó Gyula s. k.. S. Hegedűs László s. k., a Minisztertanács Tanácsi a Hazafias Népfront Hivatalának Országos Tanácsának elnökhelyettese titkára Vegyes rendelkezések i Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 12. A dolgozónál: az évi rendes szabadságára alanyi joga van. Az esedékesség évében ki nem adott évi rendes szabadságot a dolgozó az elévü­lési időn belül követelheti. Az alperesi munkáltató vezetői egy november hónapban tartott hivatali értekezleten felhívták a dolgozókat, hogy tárgyévre járó addig még ki nem vett szabadságukat az év hátralevő részében vegyék ki. A felperes ezt követően a még meg­levő 13 munkanap szabadságából az év végéig — az alperes ltudtával — csak 5 munkanapot vett ki. A fennmaradó 3 munkanap szabadság kiadá­sát az alperestől a következő év februárjában igényelte. Az alperes a szabadság kiadása elől el­zárkózott, ezért a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság azzal az indoko­lással utasította el a kórelmet, hogy a felperes az a] peres vezetőinek novemberi felhívása ellenére elmulasztotta a szabadsága év végéig történő ki­vételét, pedig abban munkatorlódás, vagy lét­számhiány nem akadályozta. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határo­zata ellen — a kérelmével azonos tartalmú — keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.' ítéletében a felperesnek az alperes felhívása elle­nére elkövetett mulasztására hivatkozott. Uialt az Mt. V. 53. § (1) és (3) bekezdésében, valamint az 5/1931. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott törvé­nyességi határozatában a következőkre mutatott rá: A dolgozónak az Mt. 42. § (1) bekezdése alap­ján járó évi rendes szabadságára alanyi joga van. Ezért a munkáltató kötelessége, hogy azt biztosít­sa. Ezzel szemben megilleti az a jog, hogy — a dolgozó kívánságának figyelembevétele mellett — az Mt. V. 53. § (3) bekezdése alapján az esedé­kesség évében meghatározza a szabadság kiadá­sának időpontját [Mt. V. 53. § (1) bekezdése]. Az alperes e joga alapján azonban ellenőrizni is kö­teles, hogy a szabadság kivétele az esedékesség évében megtörtént-e. Az alperes általánosságban felhívta a dolgozóit, hogy a még meglevő szabadságukat az év hátra­levő részében vegyék ki, utasításának megtartá­sát azonban nem ellenőrizte. A szabadságnak az esedékesség évét követően történő igénybevételére az Mt. V. 53. § (1) bekez­dése — az elévülési időn belül — nem szab kor­látot, csupán azt úja elő, hogy az akadályozta-

Next

/
Thumbnails
Contents